Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SÁNDOR ILDIKÓ: Halottvirrasztás Bődén

HALOTTVIRRASZTÁS BŐDÉN SÁNDOR ILDIKÓ SZENTMIHÁLYI IMRE gazdag publikálatlan anyaga hívta fel a figyelmünket a bödei halállal kapcsolatos szokásokra: »Szép és réginek látszó halottsirató, pontosabban virrasztó énekeket („vőlegény- és menyarsszonyének") találtam. Ezeket — mivel hosszúak — különböző korú kéziratok tartották fenn napjainkig. Bődében és a környező községekben — további gyűjtésem során — régi, a két éneket bizonyos eltéréssel tartalmazó nyomtatványokat is találtam.« A virrasztás akkor még elevenen élt Bődén. Az adatok hosszú éveken át gyűltek e témakörben (virrasztás, temetés körüli szokások stb.) SZENTMIHÁLYI munkája nyomán. Ezekhez fűztük hozzá saját megfigyeléseinket, arról, hogy hogyan vett részt a falu a halál körüli szertartásokban, hogyan változott meg ez a szerep az idők folyamán és mindennek milyen vonatkozásai vannak a közösség értékrendje szempontjából. A temetés — jóllehet hagyományos formája az elmúlt 15—20 évben lényegesen megváltozott — máig rendkívül fontos esemény, nem egyszerűen a család és a szűkebb rokonság magánügye. A virrasztás volt az a szokás, amelynek keretében a falu közössége elbúcsúzhatott az elhunyttól, illetve a család felé kifejezhette együttérzését. A virrasztás Bődén az 1970-es évektől kezdve maradt el. 1975-ben történt meg először, hogy a ravatalt a halottasházban állították fel, jóllehet, az a temető mellett már 1936ban felépült. A falu orvosa több ízben tartott előadást is, ennek nyomán szűnt meg a virrasztó. Amikor megszűnt a háztól való temetés, a temetőben rendezett szertartás és a tor vette át a fenti szerepköröket. Mióta a falu lakóinak többsége a környező településeken — főleg Zalaegerszegen — vállal munkát, a temetésre a munkatársak közül is elmegy 10—12 ember. Koszorút korábban csak a legközelebbi hozzátartozók helyeztek el a síron, újabban az egész rokonság, az ismerősök (szomszédok, barátok, munkatársak) is. Bővült azoknak a köre is, akiket a halotti torba meghívnak és a kulináris változások is jelzik a tor megnövekedett szerepét. 140