Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SÁNDOR ILDIKÓ: Halottvirrasztás Bődén

1988 őszén temették el Horváth Istvánt (Cigány Pistát). Az esemény a falut élénken foglalkoztatta, a temetés körülményeiről magas szinten megformált, állandósult történetek keletkeztek, amelyeket mindenki ismert. A temetésen szinte az egész falu részt vett, de még azok is részletes tájékoztatót tudtak adni, akik nem lehettek jelen. A sírgödröt téglával rakták ki és szőnyegekkel bélelték, így helyezték el benne a koporsót. Betontálcával és nylonnal fedték be, „hogy ne nyomja meg a föld" a benne nyugvót, erre került a sírhalom. A misén a családtagok ötszázasokat dobtak a perselybe (ezt a közvélemény sokallta). A síron még fél évvel a temetés után is rendszeresen látni lehetett egy-egy üveg sört, vagy bort. Ebből az esetből is kitetszik, hogy a család az elhunytnak a közösségben egykor elfoglalt helyét igyekszik nyomatékosítani ilyenkor, másfelől a közösség véleményt alkot arról, hogy ez az értékelés megfelelő módon kapott-e kifejezést. A halálesetről a személyes értesítés mellett a harangszó tudósított. (Régebben egy nap hatszor húzták meg a harangot, ma óránként.) A halott felravatalozásához való előkészítéséhez vagy a komákat hívták el, vagy a falu 2—3 öltöztető—mosdató specialistája közül valamelyiket. Egyikük még emlékezett arra, hogy a tetemet egykor kivájt tökhéjból készült edény segítségével mosdatták meg. A halottakat az emlékezettel elérhető legrégibb időben az esküvői ruhájukban temették el. Később ezt az öltözéket feketére festették. Volt egy olyan átmeneti időszak is, amikor a nőket már nem a menyasszonyi ruhájukban temették el, hanem sötét színűben, de a koporsóba helyezték a fehér ruhát is. A holttestet a szobában két hokedlire helyezett ravatalon nyújtóztatták ki, kezeit vagy oldalt kinyújtva mellé tették és a szívére imakönyvet helyeztek, vagy ujjait kötött koma fezeként a mellén összefűzték és olvasót (esetleg zsebkendőt), valamint szentelt gyertyát helyeztek el benne. A virrasztás általában két, ritkábban egy napig tartott. Sötétedéskor gyűltek össze a résztvevők és körülbelül éjfélig maradtak. A halottnak „Két tiszteletet kellett megadni." Ez azt jelentette, hogy mindenki elment — ha csak rövid időre is — a házhoz a virrasztóba és a temetésre is. 141