Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
BAKSA BRIGITTA – HORVÁTH GYULA: Mutatvány Böde XX. századi táplálkozáskultúrájából
a táplálkozáshoz kapcsolódó mágikus elemek viszont inkább a vacsora köré csoportosultak. 1 2 Már karácsony böjtjén megterítették az ünnepi asztalt. Az asztal alá szakajtóban búzát, rozsot, vagy más terményt készítettek és ebbe szórták a karácsonyi morzsát. Ünnep után a szakajtó tartalmát a tyúkokkal etették meg, hogy jobban tojjanak. A szemetet is egy szakajtóban gyűjtötték össze, és a gyümölcsfák alá szórták ki, szintén a tyúkok érdekében, hogy jobb kapirgálok legyenek. Magára a szokáscselekvésre még sokan emlékeznek, de az eredeti célzata már csak néhány ember emlékezetében él. Néhányan számon tartották azt a tilalmat is, mely szerint a karácsonyi asztalra nem szabad rákönyökölni, nehogy keléses legyen a kezük. A karácsonyi abrosz alá kaszakövet tettek, amely ettől gyógyító erőt nyert. Ha a tehén tőgye megdagadt, ezzel kellett megkenni. Ezen a napon tehát az étkezés viszonylag változatos formáihoz gazdag hiedelemanyag is társult. Az ismertetett karácsonyböjti szokásokból kiderül, hogy a mágikus eljárások elsősorban az állatok egészségének, termékenységének biztosítását szolgálták. Bődén nem volt szokás a nagy karácsonyböjti főzés, amely során előre elkészítették volna az ünnepre az ételeket. Karácsony első napján főztek meg mindkét napra, így a második napon a gazdasszony is el tudott menni a templomba. Ahol volt, ünnep előtt egy héttel vágták le a disznót, így friss húsból készíthették a karácsonyi ételeket. Reggelire kávét ittak és szalonnát, esetleg húst ettek héjában sült krumplival. A disznóhúsból elsősorban húsos káposztát készítettek. A megkövesztett (főtt) hús mellé cukros tormát, zsömlemártást, tormamártást, vagy fokhagymamártást tálaltak. A húslevest többnyire baromfihúsból, tyúkból, ritkábban kacsából, vagy libából főzték. A baromfihúst megsütötték, de emellé nem készítettek köretet, csak kenyérrel ették. Általános volt a diós és a mákos kalács sütése. Az 1930-as évektől kezdtek a faluban aprósüteményeket készíteni. A vajas tésztájú pogácsái a vásáron vett csipkés, babás és halas formákkal szaggatták ki. A mézespuszi hoz két tojással és ugyanannyi kanál mézzel gyúrták össze a lisztet. Fél órát állt a tészta, utána kiszaggaták és regliben kisütötték. Több gazdasszony próbálkozott a zserbó és a Kati-tészta elkészítésével is. Karácsony első napján az ebéd számított főétkezésnek, vacsorára pedig maradékot ettek. Az 127
