Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA – HORVÁTH GYULA: Mutatvány Böde XX. századi táplálkozáskultúrájából

nyeret vásárolni, eleinte hetente kétszer, majd háromszor hoztak a boltba. Kb. tíz éve kapható naponta friss kenyér. A bekötőút megépítéséig gyakorlatban volt, hogy a tejszállító kocsi a kereszteződéstől behozta az előre megrendelt és a tejesek által odaszállított kenyeret. Korábban az asszonyok akkor készítették, amikor elfogyott. A tésztát általában este gyúrták, éjjel kelt és reggel sütötték ki. A család nagyságától, valamint a kemence méretétől függően 3—8 kenyeret szoktak bevetni egy-egy alkalommal. Nagysága az idők folyamán nem változott. A tésztát háromnegyed részben rozs-, egynegyed részben búzalisztből gyúrták, a másodikból tettek hozzá. A kamrában, szellős helyen, kenyértartóra téve, vagy ruhába csavarva tárolták. Kenyérpótlóként, de egyébként is kedvelt étel volt a perecmácsik. Búzalisztből — másodikból, ínségesebb időkben veresliszt bői — víz, só és élesztő összedagasztásával készült. Kézzel hüvelykujj vastagságú csíkokat formáltak, amit csiga formájúra összetekertek. A 10—20 cm átmérőjű perecek tetejét bordázták és vizes tollal megkenték. A kemence fenekén rövid idő alatt megsült. Lehetőleg egy napig állni hagyták, de azonnal is fel lehetett darabolni. Aprítás után leforrázták, majd tésztaszűrőn átszűrték. Tejfölös, vöröshagymás zsírral leöntve, mákba forgatva, vagy véreskolbászba. (hurkába) töltve fogyasztották. Nagyobb munkák idejére, de főleg ünnepre sütöttek fonott perecet. 10 perec elkészítéséhez 1,5 kg lisztet, 1 liter tejet, 0,5 liter aludttejet, 2 tojást, 5 dkg élesztőt, valamint némi sót és cukrot számítottak. Gyúrás után meleg helyen fél óráig kelesztették, majd 3—4 cm átmérőjű csíkokból kettes fonatot formáltak. Sütés előtt tojássárgájával, utána cukros vízzel megkenték a tetejét. Elég volt negyed órára bevetni. A fonott kalács hasonlóképpen készült, csak kb. 5 dkg vaj is került a tésztájába. Elsősorban ünnepeken, második fogásként tálalták, ugyanúgy, mint a réteseket. A rétes tésztájához a legfinomabb lisztet használták. Amióta nem őrletnek, a tüskeszentpéteri malomban készült lisztet keresik hozzá a boltokban. 1 kg liszthez 1 tojás sárgáját, diónyi zsírt, sót és annyi vizet tettek, amennyit fölvett. Cipónyi darabokat formáltak belőle és mielőtt ruhába takarták, olvasztott zsírral megkenték a tetejét. Pihentetés után lisztes abroszon elnyújtották (ha lepényt sütöttek belőle 2—3 mm vastagra, ha rétest, akkor hártya vékony119