Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA – HORVÁTH GYULA: Mutatvány Böde XX. századi táplálkozáskultúrájából

MUTATVÁNY BÖDE XX. SZÁZADI TÁPLÁLKOZÁSKULTÚRÁJÁBÓL BAKSA BRIGITTA—HORVÁTH GYULA Bevezetés Böde táplálkozáskultúrája az 1900-as évek végén változatos képet mutat. A városi konyha napról napra újat hozó ételdivatja egyre nagyobb teret követel, ugyanakkor a vizsgálat során számos máig készített archaikus ételféleséggel is találkoztunk. A felhasznált alapanyagok, a tartósítás, a tárolás, az ételkészítés színterei és eszközkészlete egyaránt magukban hordozzák a régit és az újat. Ezt az állapotot szeretnénk vázlatosan bemutatni a mindennapok és az ünnepek táplálkozásában, utalva a változás mozgató erőire is. Bődén minden család az 1950-es évekig — hellyel-közzel egészen az 1960-as évek elejéig — maga termelte meg az ételek alapvető nyersanyagait. A gazdaságok rendelkeztek a termőterülettel, a haszonállatokkal, a munkavégzéshez szükséges eszközkészlettel, a kiszolgáló építményekkel stb. A szántóföldi növénytermesztés, az állattartás, a szőlőművelés, valamint a konyhakertek és az erdőterületek szolgáltatták a táplálkozáshoz szükséges nyersanyagokat. / Felhasznált nyersanyagok A kenyéradó növények — a rozs és a búza — termése minden évben kiemelkedő jelentőséggel bírt. Ezért ezeket a legjobb földekbe vetették és a talajelőkészítéstől az őrlemények tárolásáig megkülönböztetett figyelmet fordítottak rájuk. A hajdinát általánosan az 1930-as évek végéig vetették, de néhányan még a második világháború utáni években is termesztették. Másodnövényként is kiválóan fejlődölt és a kásaételek egyik alapanyagát szolgáltatta. A gabonafélék közül az árpának és a zabnak az állatok takarmányozásában volt jelentősége. 108