Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
GULÁCSI ZSUZSANNA: A gyümölcs és felhasználásának hagyományos módjai Bődén
lanját használják lekvárfőzésre, zsír kisülésére, de krumplit, s más eledelt is ott főztek a baromfiak számára. Az utóbbi időben (a korábbinál jóval kisebb mennyiségben) a konyha tűzhelyén főzik leginkább. A szilvalekvár főzése több napot igényel. Mindaddig főzték, míg a kanál meg nem állt benne. Ízesítésül csak az utóbbi időben raknak bele néhol cukrot. Korábban az ősszel érő édes almákból dobtak bele néhány gerezdet. Minél érettebb szilvát főznek, a lekvár annál édesebb. A hosszú szilvát előbb kimagozták, majd héjastul főzték. Nem így a duránci szilvát, amely nem válik el a magjától. Ezt rövid főzés után szitán átpasszírozták, majd újra főzni kezdték. Cukrot valaha ebbe sem tettek. A csak cukorral készíthető baracklekvár divatjával a fekete színű szilvalekvár egyre inkább a szegények eledele lett. Hogy mégse legyen olyan fekete, hogy jobban hasonlítson a barackhoz, főzés előtt megköpesztették (lehúzták a héját), kiszedték a magját, s kevés cukrot tettek bele. Hogy még változatosabb legyen, nohasző/ó'vel, s a már említett almával is összefőzték. Készítettek lekvárt nohaszölöbői is. Ennek neve nohalekvár. Lebogyózták a szemeket, megmosták, majd főzni kezdték. Olyan híg lett, mint a must. Patyolattököl (sütőtököt) vágtak bele, azzal sűrítették. 1 4 Ha a lekvárt a hegyen főzték, a tök parázsba takarva is megsült. Otthon a kemencébe tették. A tök mellett édes alma is került bele. Ezek kitették a lekvár negyed részét is. A noha fővő levét sűrítettték, ezért nem kellett cukor az amúgy fanyar ízű lekvárba. „Jobb volt mint a szilvalekvár." „Nohalekvár patyolattökkel, édesalmával benne, kelttésztába a legjobb." A kész lekvár nagyöreg cser ép fazekakba, tej esfazékba, füles bögrébe, olykor kuglóf sütőbe került. 1 5 Ezeket a kenyér megsülte után még meleg kemencébe tették, hogy megbőrösödjenek. Ezután a kész lekvár tetejét zsírral bekenték, hogy meg ne penészesed jen. A kamrába, a gyalulatlan gabonatároló faláda, a fesi ok tetejére, újabban polcokra kerülnek a lekváros edények. Tetejükre már a század elején is fehér zsírpapírt tettek. A különböző szilvák, s a nohaszölö cukor nélkül készült lekvárja mellett tudunk többféle, cukorral készült lekvárról is. Ilyen, a mennyiséget tekintve elsőbbséget élvező őszi-, kajszi-, és sárgabaracklekvár, de a kamrában bepuhult gelegenye (galagonya) lekvárjába szintén került cukor. 103
