Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

GULÁCSI ZSUZSANNA: A gyümölcs és felhasználásának hagyományos módjai Bődén

tötte." A kenyértésztába apró darabokra vágott szárazgyümölcs került. A kenyér fele gyümölcs volt, ami cukor nélkül is édes ízt adott neki. Kis, 1 kg-os kerek kenyerek készültek, amit kenyér módjára szeltek: gyüröket vágtak belőle.

1 A szárazgyümölcsböX készült ételek közül Bődén leginkább elterjedt, s kedvelt a főttgyümölcs. A megtisztított aszalt gyümölcsöt fazékba teszik, vizet öntenek rá, hogy jól ellepje, s főzni kezdik. A leghosszabb főzési idő (egy óra) a körtének kell. A szilvának kevesebb, az almának még kevesebb idő kell. A fövő gyümölcs levébe ízesítésül fahéjat, szegfűszeget, cukrot vagy vaniliáscukrot szórnak. Ha érett, édes gyümölcsöket főznek, cukrot nem használnak. Külön-külön, de együtt is főzik a különféle gyümölcsöket. Az édes, jóízű levet pedig lehűtve, magában is fogyasztják. A többféle alma összefőtt levét különösen ízletesnek tartják. A főttgyümölcs gyakori téli eledel. Fogyasztják nap mint nap vacsorára, kenyérrel. Ez az ételféleség kitüntetett szerepet a tollfosztás szokásrendjében kapott. A munka elvégzése után az egybegyűlteket főttgyümölcs-csel vendégelték meg a háziak. Néhány tálba kirakták a gyümölcsöket, s levet mertek rá. Közös tálból, több kanállal ettek. Az étrendben első helyen állt, magában fogyasztották. Az est további részén következett a kalács és a bor, amelyek tálalása előtt a főttgyümölcs ragadós levétől megtisztították az asztalt. Nyáron is szívesen fogyasztják. Nagy melegben a leve kedvelt ital. Főttgyümölcsböl egyszerre mindig több adag készül, mert ha áll valamennyit, akkor ízletes igazán. A gyümölcs feldolgozásának és tartósításának másik fő módja a lekvárkészítés. A lekvárfőzés történhetett a hegyen, ahol helyben volt a gyümölcs és a tüzeléshez szükséges fa is. A rézből, vagy vasból készült, 20—30 literes üst alját szalmás sárral betapasztották. Ezt a cserpenyönek nevezett üstöt vaslábra állították. A főzés ideje alatt vékony gallyakkal, a szőlőtő lemetszett száraz ágaival (vellencs-csel) tüzeltek alá. A kész lekvárt a hegyről hazahordták. Mindezen racionális indokok ellenére a bödeiek nemigen főztek lekvárt a hegyen. Ennek gyakorlatát másoktól ismerik. A milejszegiekre tartják leginkább jellemzőnek. Bődén a lekvárfőzés helye az udvar, ahol a hegyihez hasonló módon állítják össze a tüzelőberendezést. Lekvárfőző hely lehet még a kamra is, amelynek beépített kat102