Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

rony talán különlegességnek hat, az erdélyi templomok tornyait idézi bennünk, egykor azonban hasonló módon szerkesztett, épített tornyok álltak az ország más tájain is,valamint Erdélyben,Kárpát-Ukrajnában és Kelet-Szlovákiában. A szatmári, felső-tiszavidéki jellegzetesség az épület formájában jelentkezik, és abban a tényben, hogy ezen a hagyományőrző vidéken a fatornyok még megmaradhattak, és ma is funkcionálnak. Malom A templom közelében álló szárazmalom (6) a csengődi, majd 1846-tól a vámosoroszi községi református egyház tulajdona volt. Vámosorosziban ugyancsak a templom közelében, a patak és főutca, valamint a templom utcájával határolt térségben állt, megközelítőleg úgy, mint most a múzeumban. A malomban körben járó lovak forgattak egy óriási kereket, amely fából faragott fogaskerekek, tengelyek átvitelével működtette a malomházban az őrlőköveket. A kereket és a lovakat egy kerek sátorhoz hasonló 5H. kép A vámosoroszi szárazmalom kerengősátrának metszete 72