Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

59. kép A vámosoroszi szárazmalom sátrának építése hatalmas tető, a kerengősátor védi, amelyben tizenkét tölgyfaculáp tartja a zsindellyel fedett kúp alakú tetőszerkezetet. A nagy kerék függőleges tengelye, a bálvány, felül a csillagkötéses szarufák alatti járomban, alul a medvegerendában jár (58. kép). A kerék kávájából 370 akácfog áll ki, ezek áttételesen hozzák forgásba a malomházban levő őrlőszerkezetet, illetve a kásakövet és a málékövei (59. kép). Ősztől tavaszig meghatározott napirend szerint hántolta a malom a kölest, őrölte a búzát, kukoricát. A falu lovasgazdái, a „szekeresek adták az igaerőt, a lovat — ritkábban ökröt, tehenet — a malom működtetéséhez, amelyért természetbeni fizetséget kaptak. Ugyanígy fizetett az őrlető is a malom használatáért. A malom hasznára a presbiterek közül választott „napos ' vigyázott. Búzából egyszerre nagyobb mennyiséget őrlettek, a lisztet egybeőrölték a korpával. Az asszonyok otthon választották el az elsőlisztet „fátyolszitán , a kenyérlisztet „ritka szitával" a korpától. 73