Vass Erika: Népek, nyelvek, kultúrák. Skanzen Örökség Iskola 12. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

KULCSFOGALMAK: SZLOVÁKOK, CIGÁNYSÁG, RUSZINOK, TRIANONI BÉKESZERZŐDÉS A MAGYARORSZÁGI SZLOVÁKOK A szlovák telepesek a törökök kiűzése után, a 17. század végén kezdtek eredeti lakóhelyükről délebbre húzódni, és dél felé áramlásuk a 18. században is folytatódott, hiszen a Felvidék hegyvonulatainál sokkal alkalmasabbnak ígérkeztek mezőgazdasági művelésre a török hódoltság miatt elnéptelenedett alföldi területek. A mai Magyarország területén az alábbi vidékeken éltek nagyobb számban szlovákok: 1. a Dunántúl északi részén Komárom, Esztergom és Fejér megyék 2. Nógrád és Pest megye (pl. a közeli Pilisszentlászló, Pilisszentkereszt) 3. Békés (pl. Békéscsaba, Szarvas) és Csanád megye 4. Borsod, Abaúj és Zemplén határa 5. Nyíregyháza környékén is éltek szlovákok, akiket tirpákoknak neveznek. 1754-ben Nyíregyháza lakosságának kb. 80%-a szlovák anyanyelvű volt. 6. A Duna-Tisza közére, köztük Petőfi Sándor szülőhelyére, Kiskőrösre is többségében evangélikus szlovákok telepedtek le a 18. században. A MAGYAR CIGÁNYSÁG A cigányok Északnyugat-Indiából származnak. Kisebb csoportokban az 5. századtól kezdve hagyták el Indiát, ebben a 7. századtól a mohamedánok indiai hódító hadjáratai is közrejátszottak. A cigányság két nagy csoportra oszlott: egy részük Ázsiában és Egyiptomban telepedett le, más részük pedig Örményországon át haladva jött tovább, ide tartozik az összes európai cigány csoport. A középkorban a cigányokat egyiptomi eredetűnek vélték, ez tükröződik például az angol (gypsies) és a spanyol (gitanos) elnevezésekben is. Teknővájó cigány szállása a Múzeumban A középkorban a cigányok pl. medvetáncoltatók, akrobaták, bűvészek, kovácsok, szitakötők voltak. A török uralom alá került területeken a fegyver- és lőszergyártás, a kovácsmunkák, valamint a zenélés a leggyakrabban említett foglalkozása a cigányoknak. Keresett kézművesek voltak az Orosz Birodalomban is. Magyarországon a magyar nóta, Spanyolországban a flamenco előadóiként váltak szinte az adott nemzet identitástudatának részévé. A Balkánról csak a 19. század második felében követte egy nagyobb arányú bevándorlási hullám a 14-15. századi, nyugat felé irányuló migrációt*. A nyelvük alapján oláh és beás néven ismert csoportok szinte minden európai országba eljutottak. MIGRÁCIÓ: a népesség lakóhely változtatása, vándorlása. 22