Sári Zsolt: Gazdálkodj okosan! Skanzen Örökség Iskola 11. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

Magyar szürkemarha A címeres, hosszú szarvú, magyar szürkemarha a Legelterjedtebb fajta volt a Kárpát-medencében. Szépségével, szilajságával (télen-nyáron legelőn) az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. A fajta alkalmas volt arra, hogy sok száz kilométeren lábon hajtsák, így igen korán exportcikke lett az országnak. Kiváló igavonó, nagy testű húsmarha, de viszonylag gyenge tejtermelő. A modernizáció következtében a magyar szürkemarha csaknem kipusztult. Az 1930-as évektől egyre inkább a magyar tarka vette át a helyét. Az extenzíven tartott* állatok edzettek, a rideg tartásnál a szürkemarha különösen ellenálló a betegségekkel szemben. A kizárólag legelőn tartott állatok húsa minimális mennyiségű izmon belüli faggyút* tartalmaz, zsírsavösszetétele* további előnyöket jelent az egészséges táplálkozás tekintetében. Szárazanyag tartalma magas, jóval kevesebb vizet tartalmaz a standard* húsmarha fajtákénál, ezért kevésbé esik össze a főzés során. A baromfi A régi magyar tyúkfajtáknak két nagyobb csoportja különböztethető meg. Egyik a magyar tyúk, amely elsősorban a mai Magyarország különböző vidékein őshonos parlagi tyúkok tenyésztett változata. A 19. század utolsó évtizedeiben alakultak ki fehér, sárga, kendermagos, valamint fogolyszínű változatai. A másik az erdélyi kopasznyakú tyúk, amely mai formájában a Kárpát-medencében kialakult, önálló fajtának tekinthető. A magyar lúd a hazánkba került külföldi fajtákkal történt kereszteződés útján jött létre. Igénytelen, gyorsan növekvő, jól tollasodó, edzett és fáradhatatlanul legelő fajta. A magyar kacsa kitűnően hizlalható, húsa rendkívül ízletes. Egyedei kisebb létszámban fellelhetők Erdélyben és az alföldi tanyavilágban is. A magyar parlagi pulyka két színváltozata, a fekete és a fehér terjedt el, de a nagyobb testű és a jobb tollhasznosítású fehér lassan kiszorította a feketét. A tyúk 100-180, a gyöngytyúk 60-80, a kacsa és a pulyka 20-30 tojást rak le évente. A pulyka és a kacsa ritkán ül, ezért tojásait gyakran más baromfival keltetik ki. A baromfihús és tojás a mindennapi táplálkozásunkban is fontos szerepet játszik. Galambok A jobbágyfelszabadítást követő szabadabb mozgás következtében a történelmi Magyarország területén erőteljes fejlődésnek indult a galambtartás, majd a tenyésztés. Az egyes országrészekben már kialakult változatok - főként a vándoriparosok révén - új helyeken, más fajtákkal kereszteződtek. A galambok a 18. századig elsősorban élelmiszerforrásként szolgáltak a falusiak számára. A falusi porta tartozéka volt a galambdúcban, majd a padláson, istállóban élő galamb, amely a későbbiekben kedvtelési célokat is szolgált (repülés, szépség). Ékes bizonyítéka ennek a népművészetben megjelenő galamb-motívum. A 19. század elején a hazai galambtenyésztés fellendült, ekkor kaptak önálló, főként településekről elnevezett megjelöléseket a magyar galambfajták (székesfehérvári bukó, makói magasszálló keringő, egri kék keringő, magasröptű magyar deres, rövidcsőrű, óriás begyes, komáromi bukó). EXTENZÍV TARTÁS: a ridegtartás, azaz szabad, kötetlen nem istállózó állattartás. FAGGYÚ: a szarvasmarha és a juh húsáról leválasztott zsírszövetből kiolvasztott, könnyen megfagyó zsír. ZSÍRSAVÖSSZETÉTEL: a zsírsavak a glicerinnel triglicerideket alkotva képezik a természetes zsírokat és olajokat. így a zsírsavakat a természetben, állati és növényi szervezetekben találjuk meg. STANDARD: alapvető, általános, normál. (http://www.kormany.hU/download/b/d3/20000/magyar_szurkemarha_hus_termekteiras.pdf] 18