Bereczki Ibolya: Ételünk- életünk. Skanzen Örökség Iskola 9. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

EGY TÁL ÉTEL A társadalmi helyzet, évszak, helyszín vagy az étel fajtája is meghatározta a paraszti világban a tálalás módját. Kenyeret, szalonnát kézből, bicskával falatokra aprítva ettek. A kemencében sült málét, krumplit, káposztát tepsiben tették az asztalra, ebből vett mindenki magának. Tányér csak a leveses ételekkel került az asztalra, s míg a kenyérszelés rendszerint a gazda tiszte volt, a levesből a gazdaszszony szedett a családtagoknak, legelőször a gazdának. Az egy tálból való evés nem elsősorban a szegénységre utalt, hanem a készített étel egyszerű jellegéből adódott. A paraszti háztartások evőeszközkészletében a 20. század elejéig a legfontosabb a kanál, a férfiak étkezéséhez pedig elengedhetetlen volt a bicska. „Kanalat, villát hozzatok, hogy éhen ne maradjatok!" - emlegette a lakodalmi hívogató. Az ünnepi étkezéseken a villa, majd néhány évtizede a kés is az asztalokra került a leveses és lapos tányérból álló teríték részeként. „Reggelizz, mint egy király; ebédelj, mint egy polgár, vacsorázz, mint egy koldus!" így tartja az egészséges életmód elveit is hirdető mondás. Azonban a középkor folyamán általános volt a napi kétszeri főétkezés, amit ebédnek és vacsorának neveztek. Vécsy Ágoston Tiszaroff hagyományait megörökítve 1897-ben így írt erről: „A magyar parasztság rendszeresen 2-szer eszik napjában: reggel és este. Reggel korán kel, elvégzi a házi és egyéb gazdasági teendőket, és csak azután 8-9 óra körül eszik. Este ismét dolgozik, míg lát, és akkor fog az estebédhez." A napi háromszori, esetenként négyszeri étkezés rendje a parasztság körében elsősorban a nagy nyári munkaalkalmakhoz kötődött. „... aki Napszámban Gazda kenyerén kiván dolgozni, Ebédre és Vacsorára két tál Étellel, fölöstökömre és uzsonnára kenyérrel megelégedgyék" - határozták meg 1773-ban négy dunántúli megye napszámbérjegyzékében. SZEZONÁLIS ÉTKEZÉS A hagyományos táplálkozáskultúra jellegzetessége, hogy az asztalra kerülő étel mindig igazodott az évszakok rendjéhez, a rendelkezésre álló tartósítási eljárások pedig hűtőszekrény és fagyasztóláda nélkül is biztosították például a füstölt hússal, sonkával, szalonnával a nyári, embert próbáló fizikai munkához szükséges energia menynyiséget. Nagyszüleink mindent a maga idejében ettek: gyümölcsöt nyáron és ősszel, amikor érett, hurkát, kolbászt, sült húst a disznóvágások idején, káposztát frissen és savanyítva az egész év során. A szezonális rend azzal is járt, hogy nem utaztatták az élelmiszereket több száz, vagy éppen -ezer kilométeren át, s így nem volt szükség a napjainkban széles körben elterjedt és a frissentartást szolgáló vegyi eljárásokra sem. A legújabb internetes felmérés arról szól, hogy azok az amerikai fiatalok, akik a családjuk körében fogyasztják el az otthon, a szüleik által készített ételeket, nemcsak egészségesebbek, de érzelmileg is kiegyensúlyozottabbak kamasz társaiknál. A hétköznapok ételei az asztalon. Evés cseréptányérból. Rekonstrukció, Gyomaendrőd, 2008. Süteménykészítés a Múzeumban 22