Csonka-Takács Eszter: Év- kör- kép. Ünnepek és hétköznapok. Skanzen Örökség Iskola 6. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

MÁGIKUS CSELEKEDETEK, PÁSZTORFOGADÁS, HÚSVÉTI, PÜNKÖSDI SZOKÁSOK N/K A tavasz a természet megújulásának, az újjászületésnek az ideje. A gazdálkodásban az előkészületek /f^ kaptak szerepet. Amint felengedett a fagytól a föld, elkezdődött a szántás, a vetés, az ültetés, a gyümölcsfák és a szőlő metszése. iOI Minden fontosabb munkafolyamat valamilyen jeles naphoz kapcsolódott. A bő és egészséges termés érdekében mágikus cselekedetekkel kísérték az egyes tevékenységeket. Sok helyen szántáskor, az első barázda megkezdésekor a kalapot levéve fohászkodtak, vagy az első vetőzsák kiürülésekor azt magasba dobták, hogy olyan magasra nőjön a gabona. A zöldségek vetésekor vagy mákvetés közben például nem volt szabad megszólalni, hogy ne legyen férges a termés. Dinnyeültetéskor pördültek egyet az asszonyok, hogy olyan nagy, kerek legyen majd a dinnye, mint a szoknyájuk forgás közben. Ahogy egész évben, úgy tavasszal is voltak olyan jeles napok* amelyeken jósoltak az azévi termésre vagy az időjárásra vonatkozóan. A természeti adottságok ugyanis nagymértékben meghatározták, hogy az élet alapját jelentő élelem milyen mennyiségű és minőségű lesz. Tavasszal hajtották ki újra az állatokat a legelőkre. A szarvasmarhát és a birkát egész nyáron kint tartották, hogy minél több friss fűhöz jussanak. Erre a feladatra a falvak fizetség ellenében pásztorokat fogadtak, akik önálló társadalmi csoportot alkottak. Egyszerre több száz jószágot is őriztek egészen őszig úgy, hogy a legelőn éltek az állatokkal együtt. Úgynevezett szárnyékokat* építettek, ahol meghúzták magukat az eső vagy szél elől, sőt éjszakára is. A pásztorok a nyár folyamán őrzés közben sok időt töltöttek egyedül. Hogy hasznosan teljék az idő, gyakran faragtak vagy furulyáztak is. Esténként a tűz körül összegyűlve pedig énekléssel, meséléssel szórakoztatták egymást. így alakulhatott ki a gazdag pásztorművészet (pásztorfaragások), valamint a pásztorfurulyások és a híres pásztor-mesemondók köre. Húsvét első napján volt szokás, hogy a juhászok a bárányok farkát elmetélték és tojással megsütötték, majd megették. Ez volt a juhboszorkányozás. A bort a gazdák küldték hozzá. JELES NAPOK: a magyar parasztság naptári ünnepei, melyekhez kiemelt ünnepi események, sokszor énekes, mozgásos szokások kötődnek. E napokon gyakran jósló tevékenységek, meghatározott gazdasági munkafolyamatok zajlanak. SZÁRNYÉK: az Alföld területén ismert, nádból vagy vesszőből készített építmény, mely a legelőn tartózkodó állatokat védte a széltől, vihartól, részben az esőtől. 24 Boronálás a Múzeumban