Csonka-Takács Eszter: Év- kör- kép. Ünnepek és hétköznapok. Skanzen Örökség Iskola 6. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

KULCSFOGALMAK: BETAKARÍTÁS, SZÜRET, TARTÓSÍTÁS, KUKORICAFOSZTÓ, TOLLFOSZTÓ „ARATTAM, ARATTAM, KÉVÉT IS KÖTÖTTEM" i

ry"~ A gazdasági év legfontosabb szakasza a nyár és az ősz eleje. A megfelelő tavaszi előkészítés után legfőCO képpen az időjáráson múlt, milyen lett a termés. Nem jött-e fagy a virágzó fákra, nagy eső az érett gabonára vagy jégverés a gyümölcsre, a megnövekedett zöldségfélékre és a szőlőre. Vajon férgek, LisztC harmat vagy más kártevők nem tizedelték-e meg a szépen gondozott termést? Nyáron megkezdődött a nagy betakarítás, ami őszig tartott. A legjelentősebb, egész közösséget megmozgató munka az aratás* és a szénakaszálás* volt. Fontosnak tartották, hogy mindent a maga idejében gyűjtsenek be, a munkákat megfelelő időjárási körülmények segítsék és, hogy minden egyes kalászt, minden szem gyümölcsöt behordjanak, mielőtt az első talajmenti fagy bekövetkezik. Ősz derekára megteltek a kamrák, a pincék és a padlások. A nyár tehát sok munkával telt, pihenésre, ünneplésre nemigen maradt idő, ezért nem is bővelkedik szokásokban gazdag jeles napokban, ünnepekben. Szüreti koszorú Miután minden bekerült a szabad ég alól az udvarokba, a gazdasági épületekbe, megkezdődhetett az alapanyagok feldolgozása: az ételek télire való elkészítése, tartósítása (befőzés, savanyítás, szárítás, fajé* aszalás), és a ruhának való kender és len előkészítése a téli szövésre. Az ősz legjelentősebb közösségi munkaalkalma a szüret volt, melyet a nyári, közös munkákhoz hasonlóan kalákában*, egymást kölcsönösen segítve végeztek. Mint minden nagy munkát, az aratást és a szüretet is táncos mulatsággal, bállal zárták. Igy vált ünneppé a munka lezárása, és eljöhetett végre a kevésbé megerőltető feladatok és a pihenés időszaka. ARATÁS: a gabona betakarítása, az egész közösséget megmozgató, együtt végzett munka. Történhetett sarló vagy kasza segítségével. A sarlóval történő aratás többnyire asszonyi munka volt, de a 19. század végére háttérbe szorult. A helyét a korábban csak a fű levágására szolgáló kasza vette át, ezt már férfiak használták. SZÉNAKASZÁLÁS: a kaszálás a paraszti munkák legfontosabbjai közé tartozik. A széna a szárított zöldtakarmány, mely elsősorban a háziállatok tápláléka volt. Főként a téli időszakra gyűjtötték be, amikor az állatok az istállóban tartózkodtak. Szénatartókban vagy az istálló padlásán tárolták. KALÁKA: olyan társasmunka, amikor a közösség tagjai, csoportjai egymásnak kölcsönösségi alapon, szívességből segítenek, főleg nagy munkák (kaszálás, házépítés) esetén. Nagyobb társaságban, szórakozással kiegészítve dolgoznak ilyenkor. 11 Hazafeté