Buzás Miklós: Mentés másként. Hagyományos technológiák alkalmazása a népi műemlékek megőrzésében. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A KŐ Kő falu pince vályog emeleti fallal Ahol rendelkezésre állt a kő, ott elsősorban falazó anyagként alkalmazták. A kőfalakat általában két oldalról rakták, és igyekeztek a köveket úgy elhelyezni, hogy azok egymásra támaszkodjanak, akár szárazon is megálljanak. A belső falmagban kisebb kövekkel biztosították a kiékeléseket, kötőanyagként jellemzően agyagot alkalmaztak. Gyakran vegyes alapanyagot használtak: egyazon falban találhatunk földből kifordult gyűjtött köveket, patakból származó görgeteg köveket és bányaköveket is. Ahol jól faragható kő állt rendelkezésre, akár ajtó- és ablaktokot is készítettek belőle, vasalattal rögzítve a szárnyakat; esetenként a kő keret mögött fa keretet is elhelyeztek. Boltozatokat és szabadkéményt is építettek kőből, erre mind bányakövet, mind faragott szabályos köveket is alkalmaztak. Burkolóanyagként elsősorban kültéri járda és útburkolatként fordult elő. Egyes vidékeken (Mátra és Bükk környékén) fedésre is használták, Magyarországon elsősorban természetes palafedések készültek. TÉGLA A római korban már voltak tábori téglaégetők a Pannónia provincia területen. Több kora Árpád-kori templomunk is téglából épült, de a paraszti használatot az 1853-ig fennálló városi és nemesi téglavetési előjogok megakadályozták. Az égetett tégla drágasága miatt még a városokban sem terjedt túl gyorsan, bár rendeletekkel igyekeztek használatát ösztönözni elsősorban tűzbiztonsága miatt. A Nyugat-Dunántúlon a faépítkezést rövid átmenettel a tégla falazatok váltották, ehhez elsősorban a betelepülő olasz téglavető mesterek járultak hozzá, akik a ház közelében vetették ki a téglát és tábori (egyszer használatos] kemencékben égették ki. A középkori téglák még 4 cm körüli vastagságúak voltak, a 19. században a ma nagyméretűnek mondott 6.5/14/29 cm körüli méret volt az általános. A 20. század elején német szabványnak megfelelő 6.5/12/25 cm kisméretű tégla vált általánossá. A tábori égetést először a körkemencék váltották fel, majd a téglagyárak. Az égetett téglát falazaton túl más falaknál kiegészítő anyagként alkalmazták, boltíveket, kávákat, párkányt készítettek belőle, időnként alapozásként is alkalmazták. Napjaink téglagyártását a hőszigetelő képesség fokozása jellemzi. Tégla fal Te mit gondolsz? A monogramos téglák dekorációs céllal történő beépítése divattá vált. Miért került bele a család monogramja az égetett téglába? Vegyes falazat vályogból és téglából \u