Buzás Miklós: Mentés másként. Hagyományos technológiák alkalmazása a népi műemlékek megőrzésében. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

NÁD, SZALMA A szálas anyagokat elsősorban fedésre használták. A folyamszabályozásokig bő mennyiségben rendelkezésre álló nád a pásztorépítészet alapvető építőanyaga. Ebből készültek a szárnyékok, „vasalók" (szélvédő pásztor építmények], de kisebb épületek falát is ebből alakították ki. Használták födémként a fiókgerendák fölött alulról tapasztva, ha pedig szövetet szőttek belőle, akkor a vakolat tartására szolgált.. A Kisalföld egyes részein a lécezést is helyettesítették vele. Legjellemzőbb felhasználási területe a fedés, felvert technikával folyamatos karbantartás esetén tartós héjalást készítettek belőle. Több helyen a nád termőterületeinek zsugorodásával került előtérbe a szalmafedés. Két alapvető változatát ismerjük: egyik a taposott szalmafedés, melyet ott alkalmaznak, ahol a szemnyerést taposással végezték, a másik a kévézett fedés, melynek két releváns megoldása terjedt el: a lépcsős és a sima fedés. Ritkán szalmából is készítettek felvert fedést. A szalma adalékanyagként is jelentős, földfalakhoz, tapasztáshoz használták. A hagyományos technológiák megismerése lehetőséget nyújt számunkra népi műemlék épületeink karbantartási feladatainak tervezésére, és a javítások kidolgozására, ugyanakkor a szemlélet megőrzésével fenntartható épületeket hozhatunk létre, amelyek sokkal inkább illeszkednek a környezetbe, mint modern társai. A rábcakapi lakóház nádfalú kamrája a Múzeumban Nádfedés Lépcsős zsupp Lépcsős zsupp belülről 15