Buzás Miklós: Mentés másként. Hagyományos technológiák alkalmazása a népi műemlékek megőrzésében. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A vályogtéglafal a 19. század végére a földépítkezés legelterjedtebb formájává vált. Az egyetemes építészettörténetben évezredek óta ismert, de hazai történetét vizsgálva a 16. századnál korábbi adataink nincsenek. A vályog szó is 1693-ban fordul elő először írott formában, de feltételezhető, hogy nagyobb múltra tekint vissza. A vályogtégla az iparilag gyártott építőanyagok előfutára, fontos szerepet töltött be a házépítés gyakorlatának megváltozása terén. Az alapanyag egyre inkább készített termékké vált, fokozatosan lazult a kapcsolat a vevő és az eladó között. Vályogvető forma A vályog alapanyaga az agyag, illetve az agyagos föld. Minősége lényegében azonos a sárfaléval. A sár készítésének módja is megegyezik, azzal a különbséggel, hogy míg a sárfal anyagának készítésekor szalmát szórnak és taposnak a sárba, a vályog sáranyaga általában apró szalmával vagy nagytörekkel készült. Vályogvetők szívesebben használták a nagytöreket. A vályogvető „sablon" colos deszkából fogazott csapolással összeállított, szegezéssel erősített, csak oldalt zárt forma. Általában elfogadott a 15 cm széles, 29-30 cm hosszú és 14 cm magasságú belső méret. A két végén ritkábban fából készült fogó, gyakrabban madzagfül lóg ki az e célra fúrt lyukakon. A madzag belső vége akkora csomóban záródik, hogy ne tudjon áthúzódni a lyukakon. Sok esetben már kőművesek építették a ház alapját, sőt a vályogfalazat sem házilagos kivitelezésben készült, hanem mesteremberek építették azt. A vályog falazási technológiája azonos volt a nagyméretű téglafal készítésével, csupán a kiegyenlítő habarcs nem mészből és homokból, hanem sárból készült. A falazó sár a mészhabarcstól eltérően nem ládában, hanem gödörben készült, törek illetve pelyva nélkül. A föld minősége szempontjából csupán az volt a lényeg, hogy a föld jól „elázzon", földcsomó ne legyen a falazó sárban. A beáztatott, habarcs képlékenységű sarat lapáttal rakták a vályogsorokra, és a kőműveskanál segítségével terítették el egyenesen. A vályogfalazat kötési szabályai megegyeznek a téglakötés szabályaival. Akárcsak a téglafal esetében, itt is leggyakoribb a 45 cm vastag falazat, kétsorú vagy keresztkötéssel. [7=^1 Keress az interneten olyan cégeket, amelyek vályogtégla készítéssel, ÖKO-ház építéssel fog12