Buzás Miklós: Mentés másként. Hagyományos technológiák alkalmazása a népi műemlékek megőrzésében. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A „gömbölyeges fal" a rakott sárfal egyik változata, talán a vályogtéglafal őse. A rakott sárfalhoz hasonló módon előkészített alapanyagból emberfej nagyságú gombócokat szakítottak ki villával, s a földre leszórt töreken vagy szalmán meghempergették. Kissé szikkadni hagyták, majd általában kézzel rakták fel a falat. A tömörítést fadarabokkal, lapocskákkal ütögetve végezték. A szakaszos építés, az esetlegesen megroggyant fal lefaragása hasonlóképpen történt, mint a rakott sárfal esetén. A vert fal készítéséhez enyhén nedves agyagos földet kell felhasználni, mely nem tartalmazhat 25-30 mm-nél nagyobb kavics vagy kődarabokat, zsugorodása csekély. Kétféle zsaluzási mód terjedt el. A Duna mentén és attól keletre az építendő fal mindkét oldalán egy-másfél méteres távolságokban, páronként egymással szemben oszlopokat ástak a földbe, melyek végét lécekkel, gúzsokkal kötötték össze. A megdolgozott, homogenizált, összegyúrt földet a házhoz hordták, majd lapáttal a zsalu közé hányták. Hegyes karókkal megbökdösték, megszurkálták, hogy a falban minél kevesebb levegő maradjon, majd a döngölőfával, tömőfával keményre döngölték, néhol előzőleg megtaposták. A Dél-Dunántúlon, valamint a Tiszántúl déli részén oszlopok helyett kalodának, járomnak nevezett szerszámot használtak a zsaluzat rögzítésére. A kaloda rendszerint fából, ritkábban fémből készült. A vízszintes léc, illetve laposvas helye jól látható az elkészült falazaton, melyet csak a tapasztás során igyekeztek eltüntetni. A vert falhoz hasonló többrétegű fal zsaluzatát jellemzően nem deszkából készítették, hanem karókkal erősített sövényből fonták. A föld bedöngölése után a sövényfonást nem távolították el. Ez a technika is készülhetett sárfalként, a két sor fonás közé rakott sárgombócokkal. A török elleni végvári harcok idején a palánkvárak építésével vált ismertté, mint a „magyar módra való" várépítés egyik eljárása, de minden valószínűség szerint már korábban is alkalmazták várfalak építésére. Jellemző, hogy a sár- és földfalazatok szilárdítására először vázszerkezetet készítettek. A sarkokba - hosszabb falszakaszokon falközépre is - oszlopokat állítottak, vagy égetett-, esetleg vályogtéglából pilléreket falaztak. A tetőszerkezet, vagy a fedés elkészülte után kezdtek neki a fal készítésének, vidékenként más-más technikát alkalmazva. Martosról és Hajdúhadházról rakott sárfal használatára, míg Veszprém megye északi településein és a palócok körében, valamint az Ormánságban a vert fal meglétére vannak adataink. Oszlopos vertfai Kalodás vert fai Vesszőfonás közé rakott fal makettje 11