Kiss Kitti – Csesznák Éva: „Ki fia, borja?” A hagyományos családformáktól. A fogadott rokonságig. Skanzen Örökség Iskola 4. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

ROKONI VISZONYOK, TESTVER, HAD, KOMA, FALUKÖZÖSSÉG, SEGITSEG, JOTEKONYSAG, TOLERANCIA KÖZÖSSÉGBE SZÜLETÜNK Az ember születésekor (jó esetben] azonnal egy közösség, a család részévé válik, és ahogyan növekszünk, úgy tágul kapcsolataink köre. A család és a rokonság ismerős, természetes közege után az óvoda, az iskola mesterséges közösségében tapasztaljuk meg az emberi kapcsolatok eltérő formáit. Más viszony fűz a családtagjainkhoz, a rokonainkhoz, a tanítóhoz, a barátainkhoz, az osztály tagjaihoz vagy a szomszédokhoz bennünket. A csoportok tagjait tehát kapcsolatok lánca köti össze, így formálódik az egyénekből társadalom. A hagyományos nagycsaládban szokás volt a családba fogadás, amikor a törvényesen született fiúgyermeket az apa rokonai elismerték családtagnak. A születés után a bába letette a földre vagy a küszöbre a csecsemőt, ahonnan az apa felkapta, esetleg megcsókolta, rövid időre betakarta vászongatyájába, az istállóba vitte, vagy a lovára ültette. Az is előfordult, hogy az újszülött orrát gyengéden meghúzta valamelyik rokon asszony vagy az apa, miközben mondta: „hasonlíts apádra". A paszita (komatál) átadása a gyermekágyas asszonynak. Gönyei Ébner Sándor felvétele, 1932. (Néprajzi Múzeum) Rokonnak nevezzük azokat az embereket, akik egy családba tartoznak. Különböző rokonsági típusokat különböztethetünk meg: A vérrokonságba nem csak a vér szerinti rokonok (apja, anyja, fia, lánya), hanem az örökbefogadás útján bekerültek is beleszámítanak. Testvér szavunk a testvérré fogadás egyik formájából ered. Azok között jött létre, akik egymás vérének összeöntése és kölcsönös ivása vagy ízlelése alapján megfogadták, hogy testvéreknek tekintik egymást. Ez a szokás szinte az egész világon lé1 tezett, és kölcsönös segítségnyújtást, véd- és dacszövetséget jelentett. Házassági rokonságról van szó, amikor az ifjú pár rokonságának tagjai akaratuktól függetlenül kerülnek rokoni kapcsolatba (sógora, sógornője, anyósa, apósa). Fogadott rokonságról beszélünk, ha nem vérrokon személyek (pl. barátok) szabad elhatározásukból egymást rokonná fogadják, és azt valamilyen cselekedettel megerősítik, az egész közösség tudomására hozzák, és a kapcsolat következményeit életük végéig viselik, (pl. komája, mátkája, keresztanyja, keresztapja) Ha egy édesanya a sajátjával együtt más gyermekét is táplálja anyatejével, a gyerekek tejtestvérek lesznek. Ez akkor fordulhat elő, ha a másik gyerek édesanyjának kevés a teje, netán beteg vagy elhalálozott. „Ha ez az asszony nem családbéli, ettől kezdve őt is rokonnak számítják, és gyermekét tejtestvérnek nevezik." (A Magyarság Néprajza IV.- Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 221.0.) 16