Kiss Kitti – Csesznák Éva: „Ki fia, borja?” A hagyományos családformáktól. A fogadott rokonságig. Skanzen Örökség Iskola 4. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

AZ VAGYOK, AMI A FALU." - A FALUKÖZÖSSÉG MŰKÖDÉSE A falusi közösségekben az emberek meghatározott rendszer szerint éltek. A családok falusi társadalomban elfoglalt helyét döntően befolyásolta vagyonuk, birtokuk nagysága, az elődöktől megörökölt tiszteletreméltóság és a családfők tekintélye. A családtagok viselkedését nemük (nőiesség, férfiasság) és koruk (idősebb, fiatalabb) határozta meg. Jogaikat és kötelességeiket a faluközösség erkölcsi normái* szabályozták, aminek alapját a munka, a takarékosság és a mértékletesség képezte. Az önellátó gazdálkodásban nem ismerték a pazarlást, és felesleget sem halmoztak fel, ugyanakkor ez nem jelenthetett igénytelenséget vagy fukarságot. Az írott és íratlan szabályok mindenkire vonatkoztak. Aki ezeket megszegte, azt a közösség a szájára vette vagy kiközösítette. Oskola gyerekekkel Az „oskolában", ahol nem csak tanították, hanem nevelték is a gyerekeket, versbe szedve tanulták meg többek között a helyes magatartás szabályait. A tanító figyelemmel kísérte a gyerekek iskolán kívüli viselkedését is. A tiszteletlen, rendetlen vagy lusta gyerekeket megbüntette, nádpálcával megverte vagy kukoricára térdepeltette. „Tiszteld szüléidét, Becsüld az öreget így várhatsz majd hosszú És boldog életet." (részlet Az arany ABC-ből) A családon belül és kívül elvárt viselkedési forma volt a szülőtisztelet és a gyermeki engedelmesség. Az időseket becsületesen el kellett tartani, betegségben ápolni, majd tisztességgel eltemetni. A lopásnál is súlyosabban elítélték, ha az idős szülőt a fiai „semmibe vették", hiszen a hagyományos szokásrend szerint minél idősebb volt valaki, annál többet dolgozott, annál több élettapasztalattal rendelkezett. A tiszteletet akkor is elvárta a falu, ha a szülő nem érdemelte ki (pl. elitta a család vagyonát). Te mit gondolsz? „Szörnyűek ezek a mai fiatalok! Bezzeg az én időmben...." - mondogatják minden korban az idősebbek, ha nem értenek egyet a fiatalok viselkedésével. A segítség, az ajándékozás rokonok között is a viszonzáson alapult. Ha egy család bajba jutott, már nem mehetett a módosabb rokonhoz kölcsön kérni. A rászorultakon segíteni csak a család rovására tudtak volna, ezért a jótékonyság a hagyomány elve szerint, a különböző népszokásokhoz kapcsolódva épült be a falu lakóinak életébe. Az ünnepi jókívánságoknak adománygyűjtő szerepük is volt, például disznóöléskor a kéregetők egy nyársat dugtak be az ablakon jókívánságokkal, amire a ház gazdái hurkát, kolbászt aggattak. „Én is fogtam fülit, farkát, adjanak egy darab hurkát!" ERKÖLCSI NORMÁK: olyan értékek, amelyek a magatartást és a közösségi együttélést szabályozzák, amelyeket a társadalom fontosnak tart. 17