Kemecsi Lajos: A magyar kocsi (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

A hosszabb utakon kivívott külföldiek csodálata és elismerése hozzájárult, hogy a kocsi szó egyike lett a magyar nyelvből eredő nemzetközi szavaknak. Erre vezethető vissza többek között az angol coach, a francia coche, a német Kutsche, a spanyol coche, az olasz coccio, a svéd kusk, a szlovák koc, a horvát kocis, a lengyel koczi és a cseh koczy szavak eredete. A jármű jellegzetességeként értékelhetjük az ívelt kocsioldal formáját. A ..magyar kocsi" jellemző alkatrészeként emlegetik a külföldi szerzők, illetve ábrázolják az illusztrátorok. A pontos európai elterjedését az ívelt, középen alacsonyabb oldalnak még nem ismerjük, de egészen távoli szórványadatokkal rendelkezünk például a lettek járműveinél, vagy a holland szekerek esetében. Elterjedését megkönnyítette, hogy valószínűleg ezt az alkalmasjárművet használták a Mátyás király által indíttatott rendszeres postakocsi járaton Buda és Bécs között. Valószínű, hogy I. Ferdinánd király is ilyen járműveket alkalmaztatott az általa 1528-tól működtetett Bécs - Buda közötti postajáraton. A magyar kocsi, vagy más formában kocsi szekér európai elterjedésének tisztázását megzavarja a szintén magyar fejlesztésű és közel azonos időben ismertté vált hintószekér, a hintó európai karrierje. A hintó szó szintén magyar fejlemény, mely a hintószekér szószerkezetből önállósult a 15. század folyamán. Felfüggesztett, hintázó kocsikat, azaz hintókat Magyarországon a 14. század derekától használtak már a királyok, főpapok, főurak, s ilyen hintókat itáliai és francia uralkodóknak is ajándékoztak. Ott álmélkodva csodálták ezeket a járműveket. Ilyenformán a hintó a középkor végén Magyarországról Európa sok más országában is elterjedt a 15. század végétől. A Nyugat-Európában a kocsi szóra visszavezethető fent említett elnevezések valójában a hintónak megfelelő járművekre vonatkoztak. A hintó kezdettől fogva az úri osztály bőrfedelű, festett, fényezett és drága fogattal, díszes lószerszámmal és parádés lovakkal, ko-