Kemecsi Lajos: A magyar kocsi (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

csissal használt luxusa, tekintélyt parancsoló járműve volt. A hintónak több fajtája is kialakult, külön ún. magyar és német hintók. A fedelük kialakításában különböztek ezek egymástól elsősorban. Szerkezetére ez az alkotmány éppen ellenkezője volt a kocsinak. Nehéz alépítményű, erős kerekeken és súlyos hosszanti gerendán tartóvasak vagy oszlopok segítségével felfüggesztett karosszéria. A magyarok minden esetben különbséget tettek a kocsi és a hintó között. Melius Péter 1568-ban írta: „Koniu folio koczik es hintó szekerek", vagy Mikes Kelemen értékítélete, „a hintó nevet nem érdemli, mert tsak kotsi." Szintén megkülönböztették a teherszállításra használt szekereket a személyszállításra alkalmazott kocsiktól is, mint ez Tinódi Lantos Sebestyén Eger ostromáról szóló históriás énekében (1553) is olvasható, „Koczikkal és Szekerekkel marhákat, ot nyerének."