Cseri Miklós (szerk.): A Resti. Skanzen füzetek 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

Az első kávéházi- bor és sörmérési jogot a Sopron-Németújhelyi Vasúttársaság nyerte el 1846-ban, még a vasút 184-7. augusztus 20-i megindulása előtt. Az üzletben csak soproni bort mérhettek, és a kapott jogot másra át nem ruházhatták. Az első, Pest-Vác vasútvonal megnyitásakor a következő újsághír jelent meg: ,A vasúti társaság felsőbb helyre az iránt folyamodott, hogy Váczon a' pályafő közelében nagyszerű vendéglőt építhessen, hol a' vendégek mulathassanak, 's egyszersmind esős időben biztos menhelyet találjanak. Az igazgatóság ezen kérelme hihetőleg pártoltatni fog, mert figyelmet tanúsít a' közönség iránt, melly, kivált vasár- és ünnepnapokon, seregesen tódul e kirándulásra." A MÁV létrejöttével a vasúti pályavendéglők a vasúttársaság tulajdonába kerültek, és azt bérleti rendszer alapján működtették. A bérlet elnyerésének két fontos feltétele volt, a leendő bérlő pénzügyi, vagyoni megbízhatósága, illetve a vendéglátóipari gyakorlat, és annak joga és engedélye. A vasúti vendéglők hamar a település fontos vendéglátó helyei lettek. Nemcsak azokon a kisebb településeken, ahol a resti volt az egyetlen étterem, hanem a nagyobb településeken is, ahol ebben az időben már több vendéglő, étterem és szálló működött. A pályavendéglők azonban különleges helyei is voltak a vendéglátásnak. Vendégkörét a helyieken kívül az átutazók adták, ezért a legjelentősebb restik a vasúti csomópontokon jöttek létre. A bérlő neve gyakran egybeforrt a restivel. Sokan a Wagon Lits vállalat vasúti éttermeiben szereztek gyakorlatot, mielőtt megpályázták egy-egy pályavendéglő bérleti jogát. Az ilyen tapasztalat és kapcsolati rendszer sokat segíthetett a siker elérésében. A jól végzett munka pedig meghozta gyümölcsét: sokszor évtizedeken át ugyanazon bérlő működtette a vasúti vendéglőket.