Szőke Judit - Kiss Kitti: A kóser konyha. Skanzen füzetek 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

SÓLET Az egyik legismertebb, a magyar konyhában is igen sokféle változatban jelen lévő hagyományos zsidó étel a sólet, melyet Munkács és Máramaros vidékén csálénként is ismernek. Maga az elnevezés valószínűsíthetően a jiddis ófrancia nyelvi rétegéből, a 'chaudlit' szóból származik, mely 'meleget, forró ágyat' jelent, utalva az étel készítési módjára. Hagyományosan ugyanis a sóletet pénteken cserépfazékba készítették és agyaggal lezárt tetővel a kemencébe téve főni hagyták egész éjjel, s legközelebb csak a második ünnepi étkezésre, a szombati ebédre vették ki a hosszú főzéstől ízletessé vált ételt. Mivel nem minden családnak volt kemencéje, sok háziasszony a pékhez vitte főni a sóletet, melyet általában a család nem zsidó segítője (sábesz goj), vagy cselédje vitt haza a szombati ebédre. Ez a gyakorlat még a 20. század derekán, Budapesten is működött, ahol a hagyományosan kóser Dob utcai pékség sütőkemencéjében főtt sóleteket az egyes családok keresztény gyerekekkel szállítatták haza, ezzel jelentős kereseti lehetőséghez juttatva a szállítást vállaló gyermekeket és családjukat.

1

4 A háborút követően terjedt el a gyakorlat, hogy a sóletet már pénteken, a sabbath beköszönte előtt elkészítették, s ún. sóletkályhán tartották melegen a második ünnepi étkezésig. A 20. század során aztán a kemencék lebontásával és a gáztűzhelyek elterjedésével a sólet cserépfazekak helyett már gyári zománcos edényekben, lábasokban főtt. Ennek az ételnek a készítésénél rendkívül fontos, hogy az alapanyagoknak - többnyire valamilyen száraz bab, hús, esetleg főtt tojás - saját levükben, mindenféle kevergetés és rázogatás nélkül kell megfőniük.

11

4 Frölich Erika elbeszélése 1

5 Rékai1997.119-120. 16