Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Szerencsemalac, A mangalica. Skanzen füzetek 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Öko- és biotenyésztés Az ökogazdálkodás

1 (ökologikus vagy biogazdálkodás) egy olyan, mind környezeti, mind gazdasági szempontból fenntartható gazdálkodási forma, amely az élelmiszertermelés természetes módja, az ember és a környezet közti összhang megteremtésén, visszaállításán nyugszik. így nem egy új módszerről van csupán szó, hanem egy olyan mezőgazdasági formáról, melynek alapjai a 18. század végéig egészében, a paraszt gazdálkodásban pedig egészen a 20. század közepéig jelen volt. Mellőzi a környezetre és az egészségre veszélyes anyagokat, technológiákat, úgy mind a gyomirtó szerek, génmanipuláció, hormonkezelés alkalmazását. Természetes, biológiai cikluson alapuló gazdálkodás. Az elmúlt évtizedekben, az elmúlt évszázadban számos probléma merült fel a mezőgazdaságban, a megoldások alkalmazása során viszont mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontokat is figyelembe kell venni. Ez nem azt jelenti, hogy visszatérünk a múltba, hanem a hagyományos módszerek és a modern technológiák, tudományos újítások együttes alkalmazását jelenti. 1 , , „ „ Magyarorszagon az öko- es bio- előtaggal jellemzett mezogazdasag es gazdalkodas kifejezest általánosan használják ugyanarra a gazdálkodási formára, amelyeknek közös alapja és meghatározó tulajdonsága, hogy természetidegen anyagok felhasználása nélkül állít elő termékeket. Az angolszász szakirodalom az organic- és az ecological terminusokat használja.