Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A falvak építészete - Duranci, Bela: A vajdasági népi építkezés jellegzetességei

A vajdasági műemlékvédők mindent megtesznek, hogy megőrizzék az enyészettől a tartomány agrártörténeti emlékeit. Regisztráljuk az arra érdemeseket, s amit csak lehet, újjáépítünk és konzerválunk. Egy nemrégiben készült jegyzék szerint a nyilvántartott agrártörténeti emlékek között van: — a falusi tájegység 3 — parasztház 12 — hambár, góré és egyéb, tárolásra szolgáló építmény 20 — szélmalom 3 — vízimalom 3 — hengeres malom 1 — búzaverem 1 — szárazmalom 1 — olajsajtoló 1 — hálókamrás ház (vaját) 1 Ez a szám nem tekinthető véglegesnek. Ugyanis itt csak azok az agrártörténeti emlékek vannak fölsorolva, amelyeket restauráltunk és megvédtünk. Ezek mellett több megőrzött parasztházat mint ismert személyek szülőházát vagy pedig jeles történelmi események színhelyét restauráltuk. A tartományi területi műemlékvédők megannyi hasonló emléket regisztráltak és ajánlották megvédésüket. A szabadkai Műemlékvédő Intézetben például sok napsugaras oromzatot evidentáltunk: Staparon hambárokat, Béregen gyönyörű tájházegyüttest regisztrálhattunk. Bácsmonostoron pedig még ma is működő mészégetőt. Nemrégiben jelent meg HAHKAJ Imre topolyai kutató Temerín népi építészete című könyve, amely ugyancsak felhívja a figyelmet a község tájházegyütteseire, kiblikre, azaz érdekes és jellegzetes oromzatokra és gazdasági épületekre. Itt még találtak szétbontatlan mezei téglaégető kemencét is. A megőrzött nagyobb egységek közül viszont említsük meg a szerémségi Kupinovo etnoparkot, amely sajátos állati és növényi rezervátum lett. Kupi novo az egykori királyi város, Kupinik helyén van. Ez a kupinik még a XIV. században keletkezett, Szent Luka temploma pedig, amely körül az etno-park létrejött, a XV. században épült. Körülötte több szépen megőrzött épület van. Köztük a Putnik család XVIII. századi „határőrvidéki típusú" családi háza. Ennek a háznak az udvarába hozták át Sibac faluból az ugyancsak XVIII. századi hambárt. Még egy hasonló etno-park van kialakulóban, a palicsi. Itt elsősorban Észak-Bácska jellegzetességeit szeretnénk megőrizni, legfőképpen pedig a Szabadkát körülvevő jellegzetes szállásokat. Ezek a szállások mint e síksági vidék az egykori puszták különös akcentusai még megvannak ugyan, de nyilvánvaló, hogy ott, ahol keletkeztek és sikerrel töltötték be küldetésüket, tovább nem maradhatnak. Sok közülük lakatlan már, s valamennyi roskadozik. Egyet már áthelyeztünk a tó mellett létrejövő parkba, de több jellegzetessel kellene megtenni ugyanezt. Érdekessége ezeknek a Szabadka környéki, elsősorban pedig a Györgyéni-szállásoknak, hogy fejlődésük nem a város fejlődésének függvénye volt. Nem a város terjedt a puszta felé, hanem fordítva a puszta a város irányába. Amikor a bunyevácok engedélyt kaptak, hogy határőrökként letelepedjenek, Szabadkát délnyugat felől közelítették meg. Ezek a bunyevác állattenyésztők elfoglalták a mocsár melletti legjobb földeket, veremházaikat is itt építették. Minden nagycsalád két földkupaccal jelölte birtokának szélességét, s maga a birtok csak a határ felé, azaz befelé és nem szélességben terjedhetett. A vízen túl sem, mert ott is és ugyanilyen rendszer alapján telepedtek le nagy-