Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
Az emlékek védelme - Beszédes Valéria: A népi műemlékvédelem lehetőségei Martonoson
A település alaprajza és a műemlékvédelem viszonya A falu történelmi magva valóban a szerb templom körül volt. Jegdic szerint a községnek ezt a részét Djevdjimek nevezték. Sajnos, ezt az elnevezést a többi adatközlő nem ismerte, így más forrásokból kellene megtudnunk, hogy ismert volt-e ez a törökös hangzású földrajzi név. Az adatközlók azon állítását, hogy a falu a templom körül alakult ki, a község alaprajza is alátámasztja, amelyet a halmazos típusba sorolhatunk. Az utcatömbök szabálytalanok, zsákutcák, apró terek tarkítják a helységnek ezt a részét. A házak napjainkban természetesen már az utcafrontra épültek, ez a XVIII. század végén végzett rendezéskor alakult ki, de az akkori falutervezók nem alakították ki a kor divatja szerint a szabályos alaprajzú községet. Feltevésünket egy 1739-ben készült térkép is bizonyítja, melyen a falu látképe látható. A rajzolaton feltüntették a templomot s körülötte szabálytalan rendben 12 lakóházat A falu mai alaprajza nem középkori eredetű, mert a korai Martonos valószínűleg úti falu volt 10 , a mai formáció a XVII., illetve a XVIII. század folyamán alakult ki. Az ide települő granicsárok szabadon foglalták el a telkeket, szabálytalan rendben építették fel házaikat. Hogy a szabadfoglalásnak milyen mélyek voltak a gyökerei, azt még a XIX. század végén is tapasztaljuk. Ekkor a falu belsejében már szó se lehetett a telkek szabad elfoglalásáról, de annál több gondot okozott a határbéli szabálytalan építkezés. Bizonyítékként szolgáljanak az 1879. augusztus 25-i ülés megállapításai. Ezen a napon a falu által megválasztott építkezési bizottság javaslatát és Nagy Lajos ellenvéleményét vitatták meg. Érdemes a jegyzőkönyvet részletesen idézni: „Csakis azoknak a rendetlenségeknek kívánja elejét venni, még egyes birtokosoknak, kik sem rossz szándékból, sem valami önérdekből — alkalmat nyújt, hogy a belső, illetve első v. második vetésbeli szántóföldjeiken könnyebb m ívelésre tanyákat építenek, ha az a szabályrendeletben nem ütközik, de külön vélemény fejezetében ugyan rendetlenségről s a közlegelónek megnyirbálásáról szól, mégis az úgynevezett nagy járásnak, illetve nagy legelőnek megóvására mit sem gondol, s korlátlan szabad építkezést enged meg az első s második vetésben, a búzaföldeken, senkinek sem enged építkezni, ezen vélemény elesik már magától azért is, mert ha a járási felszántott földek tulajdonjogát elismeri, úgy az első és második vetésbeli szántóföldekre nézve, s egyesek tulajdonjogát el kell ismernie, s kiki magántulajdon joggal úgy rendelkezik, amint a tulajdonos azt jónak és magára nézve azt ésszerűnek tartja, következőképp maga magára az építkezésre vonatkozó szabályrendelet pontos betartásával ellentétben áll, mert ha az úgynevezett nagy járáson szabad építkezést enged, úgy az építkezők nagyjárásból többet, s jobb legelő földet foglalhatnak el, mint a búza közötti székes talajú legelőből, mivel kisebb mennyiségű földön épített tanyák tulajdonosai a járás birtokaiból több hasznot nyernek, mint saját földjükből. (...) minthogy sok élő példa van rá hogy azok, önérdekből, nyerészkedésből minden rend nélkül mások kárára építeni továbbra is szándékoznak (kiemelés B. V.) ennek nyomán a szabályrendeletet elfogadni javasolja" 11 . Hogy milyenek voltak Nagy Lajos ellenvetései, azt, sajnos, nem tudtuk meg a jegyzőkönyvből. Viszont a jegyzőkönyvből jól láthatjuk, hogy a határnak egyes részein, az úgynevezett nagy legelőn, a múlt 9. Magyar László gyűjtése a bécsi levéltárból, a másolatok a kanizsai Művelődési Érdekközösségben találhatók 10. DJ ERE, Kornél — TOMIC, Pavle 1982. 172. 11. Zentai Történelmi Levéltár, Martonos nagyközség jegyzőkönyvei, 32. fond, 1879. 39. napirendi pont
