Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
Az emlékek védelme - Beszédes Valéria: A népi műemlékvédelem lehetőségei Martonoson
községben a következő szerb famíliák éltek: Adamov, Bakalic, Biaxin, Bezïc, Beliőkov, Boákov, Bacan, Bandin, Bakalin, Bodjan, Isakov, DobriSkin, Darakov, Cvijanov, öongradac, Eremié, Grubanov, Gruin, Kreákasié, Klaic, Koió, Lakaáki, Leskov, Liáic, Matic, Markov, Marcetic, Mikosev, Miletin, Marié, Mirkov, Milinov, Maleéin, Nikolic, Pertic, Pakaákin, Petkov, Perun, Perovic, Popov, Paun, Rakió, Rakin, Raié, Sremin, Sadic', Tatic, Terzin, Todorov, Teodorovic, Uvalon, Vesic, Vasiljev, /tivanov. A régi anyakönyveket azért is vizsgáltuk megkülönböztetett figyelemmel, mert néhány évvel ezelőtt, amikor Sztapárban gyűjtöttünk, az ottani egyik adatközlő úgy mesélte, hogy a falu neve a Száz pár-ból, sto par-ból származik, mert száz házaspár telepedett meg a községben, akik Martonosról menekültek el Rákóczi kurucai elől. A falu nevének etimológiája természetesen nem helytálló, de valóban igaz, hogy néhány martonosi család a XVIII. század folyamán átköltözött Sztapárba. Az 1772-ben készült sztapári urbáriumban felsorolják azokat a családokat, amelyek földet kaptak, a nevek mellett feltüntetik a föld és a legelő nagyságát is. Ebben a jegyzékben olvashatjuk, hogy Subota Martonoéki 47 hold földet és 9 hold legelót kapott, de a névsorban megtaláljuk a Popov, Katic, Todorov, Grujic, Petkov, Paunov, Matic családneveket is 8 . Véletlen egyezés is lehet, de a Martonoáki családnév egyértelműen arra utal, hogy ez a család Martonosról származik. A két község anyagi kultúrájában is találunk hasonlóságokat. A martonosi szerb családok a gabonát szántalpas hombárokban tartották, néhány még ma is áll a faluban, Sztapár pedig az effajta gabonatárlók különböző típusairól ismert. A többi Tisza menti községben, sem Horgoson, sem pedig Kanizsán a gabonatárlóknak ezt a típusát nem ismerték, tehát az anyagi kultúrában jelentkező e hasonlóság is bizonyítja, hogy a két helység között fennállt valamilyen kapcsolat. Állításunk alátámasztásához további kutatásokra lenne szükség: a népi találkozást, a díszítőművészet, a népmondákat, a legény- és leánycsúfolókat kellene öszszevetni. A falu magyar lakói a XVIII. század közepén települtek le, és 1774-ben Mária Terézia rendeletére ugyanolyan jogokat élveztek, mint a korábban ide települő szerbek. A sztapáriak névetimológiáját már a tudományos kutatás meg-megcáfolta. Martonoson is ismerik az itt lakók a falu nevének eredetét. Véleményük szerint a Márton személynévből alakult ki a Martonos, vagy ahogy az itteni magyarok mondják: Martonyos. Ezt a feltételezést tudományos szempontok alapján is elfogadhatjuk, mert a község minden bizonnyal a Mártonnak ajánlott egyházról kapta a nevét. A község lakói szerint a faluban egy Márton nevű halász telepedett le. A 86 éves Gruik Péter így mesélte el a falu történetét: „Márton nevű lakott itt, arról nevezték el, halászok jöttek. Itt állapodtak meg. Régen vót. Arra bent, a szerb templom felé, arra kezdődött a falu. Sok csontokat találtak ott, ahol ma az önkiszolgáló van. Láttam a csontokat, amikor ott a fundamentumot ásták". Apró Vince már pontosítja az adatokat, de inkább idézzük ót magát, amikor a háza udvarában álló egyik melléképület történetét mondta el: ,A ház egykor a kanizsai Grüner zsidóé volt, az a Vucic famíliától vette meg. Az idős VuŐióné 1951-ben eljött hozzánk, s elmesélte, a ház történetét, akkor a ház már az enyém volt. Akkor mesélte, hogy a nagyapja hagyta őrá a ház történetét. Az öreg szerint az épület halászház volt, az 1400-as években építették. Ekkor 39 halászt hoztak a faluba, akik 800 méteres körzetben építették fel házaikat. Többségben szerbek laktak, de voltak tótok és szlovákok is". Apró Vince, Gruik Péter, Bozidar Jegdid is úgy tartja, hogy a mai szerb templom körül alakult ki a falu. a BELJANSKl, Milenko 1972. 90—92.
