Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Az emlékek védelme - Beszédes Valéria: A népi műemlékvédelem lehetőségei Martonoson

Lakóház, eredetileg csárdának épült Amikor 1687-ben megalakul a tiszai határőrvidék, Martonost valószínű kitelepítették, vagy lakói elmenekültek, s a megüresedett faluban a szerb milicisták találnak otthonra, akik már 1688-ban avval fenyegetőznek, hogy elhagyják a helységet, ha nem kapják meg a számukra kiutalt élelmet

7

. 1690-ben a Csernovics-féle vándorlás idején Martonos lakóinak a száma megszaporodik. A martonosi szerbek ma is úgy tartják, hogy Csernovics Arzén vezetésével jöttek a faluba. Boíidar, Jegdió adatközlóim, egyike szerint őseik ekkor költöztek a községbe, s katonai szolgálatot vállaltak a császárnőnél, Mária Teréziánál, s ezért a faluban és a határban szabadon foglalhattak a földekből, az állattartás mellett apró hajóikkal a törökökkel csatároztak. Jegdic jól ismeri a falu történetét, ismeri a legrégibb szerb családokat is. Szerinte a Grubanov, a Remic, a Bakalin, a Terzin, a Dobrickin, a Jegdic, a Bandin, a Pakasin, a Tatic, a Rakic, a Vasiljev, a Lisic nemzetség a legrégebbi lakója a falunak. Felsorolását hitelesnek kell tartanunk, mert a falu legrégebbi anyakönyvei, melyeket a helyi közösség anyakönyvi hivatalában őriznek, hasonló neveket tartalmaznak. A legrégebbi dokumentum az 1843—1846 között vezetett halotti anyakönyv. Ennek alapján megállapítottuk, hogy a XIX. század közepén a 7. DJERE, Kornél — TOMIC, Pavle 1982. 169.