Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Az emlékek védelme - Beszédes Valéria: A népi műemlékvédelem lehetőségei Martonoson

Melléképület Apró Vince telkén, a hagyomány szerint egykor lakóház volt róla az oklevelek. Igy a mohácsi vészig, de az azt követő évszázadokban is — 1367-ben, 1424-ben, 1497-ben, 1513-ban, 1530-ban

4 említik. A község a török hódoltság alatt többször is megsemmisült, de lakói mindig visszatértek. Ibrasimovic belgrádi püspök 1649-ben 243 lelket bérmált meg a 730 lakosból a helybeli templomban

5

. BÁLINT Sándor nagyszabású monográfiájában, a Szögedi nemzetben a következőket írja a helységről: „Martonos magyar népe a hódoltság alatt nemcsak a töröktől, hanem a végvárak hajdúitól is sokat szenvedett. Több panaszuk fennmaradt, 1660-ban ezeket írják nyilván szegedi deák vagy barát kezével a kamarának, hogy megmaradásuk semmiképpen nem lehet a gyarmati, szécsényi és füleki katonák miatt, kik tolvaj módon három esztendő alatt 620 marhájukat hajtották el: mint hódolatlanul pogányságot pusztítanak, rontanak, pedig miközöttünk még eretnek sincsen, hanem mind pápisták vagyunk és a római anyaszentegyháztól függünk. Eddig is elpusztultunk volna, ha azt nem néztük volna, hogy eretnekség között lészen lakásunk, és fiainkat ós leányainkat nem féltenénk. Kérik a kamarát a sok nyúzó, fosztogató tolvajokat térítse el róluk. A martonosiak szokásos évi hal-ajándékukat nem küldték el a kamarának. Ezért 1668 márciusában így mentegetőznek: „a szegedi és tápai uraiméknak jobb módjuk vagyon ez dologban, mert őket nem ostromolja annyi tolvaj, miképpen minket. Más az, hogy mind Porganon s mind egyéb fokokon az ó török uruk jobban megszerezhetik a halat"

6

. 4. DJERE, Komel — TOMlÓ, Pa vie 1982. 188. 5. IVÁNYI István 1896. 51. 6 BÁLINT Sándor 1977. 198.