Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
Az emlékek védelme - Beszédes Valéria: A népi műemlékvédelem lehetőségei Martonoson
védelem alá helyezését" 3 . Tehát több törvényes előírás is van, csakhogy azzal is tisztában vagyunk, hogy egy-egy végzés meghozatalával az épület sorsát, fennmaradását még nem oldottuk meg. A védetté nyilvánítással párhuzamosan el kell készíteni az épületek revitalizációs programját is, mert a védett népi műemlékek tönkremennek. Jól példázza ezt az oromi szélmalom ós a gombosi vízimalom sorsa. Sajnos, a vajdasági népi műemlékvédelemnek nemcsak módszertani problémákat kell megoldania, hanem a kutatás terén is sok a tennivalója. Falvainkról, városainkról még mindig nem készültek el az alapvető dokumentációk (fotók, felmérési rajzok, néprajzi és műszaki leírások), amelyek nélkül természetesen komoly műemlékvédelemről nem beszélhetünk, mert ha esetlegesen védünk egy-egy házat, akkor csak parciális megoldásokat kapunk: miért pont erről az épületről hoztuk meg a végzést, mikor 20 kilométerre távolabb értékesebb, szebb, épület áll, csak éppen a szakemberek még nem fedezték fel? Hogy miért ilyen kedvezőtlen a helyzet, azt magyarázhatjuk a szakemberek hiányával. A nyolcvanas évekig mindössze egy ember végezte ezt a munkát, néhány külmunkatárs segítségével, s egy ember, még ha viszonylag kis területről is van szó, nem tehet csodákat, ha figyelembe vesszük, milyen összetett Vajdaság néprajzi képe, s ráadásul ennek a munkának hiányzik a kellő társadalmi megbecsülése is. A soron következő feladat az, hogy a kilencvenes évekig elkészüljön falvainkról az egységes dokumentáció. A horvátországi dokumentációs módszer követendő lehet. Jó lenne, ha ezzel párhuzamosan az itt dolgozók egyeztetnék nézeteiket a népi műemlékek prezentációjáról s azok revitalizációjáról. Rendkívül összetett az utóbbi feladat, mert nem célunk a faluromantika hirdetése. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a falusi lakosságot nem kényszeríthetjük arra, hogy XIX. századi körülmények között éljen, de abba sem nyugodhatunk bele, hogy a korszerű életmódot hirdetve, falvainkat uniformizáljuk, s azok elveszítsék jellegüket. Téves az a nézet, hogy a hagyományos paraszti lakóházat nem lehet úgy átalakítani, hogy a modern életvitelnek is eleget tegyen, s abban is biztosak vagyunk, hogy mérnökeinknek sikerül olyan falusi lakóházat tervezni, amely eleget tenne a falusi életmód alapvető funkciójának, a mezőgazdasági termelés követelményeinek, s korszerűsített formában megőrizné falvaink hagyományos arculatát. A műemlékvédelem lehetősége Martonoson A falu történelme és a műemlékvédelem viszonya Amikor a palicsi szabadtéri néprajzi múzeum bővítéséhez gyűjtöttünk anyagot, az észak-bácskai kertészporta bemutatására a martonosi házat választottuk. Választásunk azért esett erre a falura, mert a szakirodalomból tudtuk, hogy a legrégebbi települések közé tartozik Bácskában, viszonylag elszigetelten fekszik a Tisza mentén, ezért biztosak voltunk abban, hogy akad olyan ház, amelyik a népi műemlékvédelem szempontjából alkalmas lesz arra, hogy helyet kapjon a leendő skanzenben. Kiindulópontunk tehát az volt, hogy a tatárjárás előtt, 1287-ben ismeretlen rendű monostor állt a falu mai helyén. A későbbiek folyamán is megemlékeznek 3. VSZT Hivatalos Lapja, 1984. március 5—6. szám
