Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
Mesterektől, mesterségekről - Harkai Imre: Mezei téglaégetés
A kötésre rakott bangótokat deszkával, ponyvával, cseréppel védték az esőtől. Az égetóm ester a felfogadott vályogvet őket darabszámra fizette. Ha a vályog kemencéhez való szállításánál igényt tartott munkájukra, a kemence betapasztásánál és annak tüzelésénél is, a fizetség természetesen nagyobb volt. A kemence körüli munkát leginkább napszámban fizette. Az égetőmester, aki ebben a munkafolyamatban bizonyos értelemben vállalkozó is volt, a kemence szétszedéséért és a téglák osztályozásáért pótbért állapított meg a segédkező munkások részére. Az égetőmester a vályogvet esnél utasításokat adott ugyan, de a munkában nem vett részt. Az ő szaktudására a legkényesebb munkafolyamatnál, a téglák égetésénél volt szükség. A TÉGLA ÉGETÉSE A tábori kemencét a placcok, bangótok tőszomszédságában építették. A munkások a gazdától kapott, oldal nélküli kocsin hordták a vályogokat a készülő kemencéhez. A kemence szakszerű rakását kizárólag az égetőmester végezte. Minden 10 000 téglára egy fűtőlyukai hagyott. A vályogmennyiségtói függően kettőtől kezdődően tizenkét lyukú kemencét is raktak. 120 000 tégla égetése több tanyasi gazda közös vállalkozását jelentette. A leggyakrabban épített és legkifizetődőbb mégis a 6 lyukú tábori kemence volt. Egy ilyen kemence felrakása 4—5 napig tartott, betapasztása pedig egy napot vett igénybe. A tábori kemence magassága 22—24 vályogsornak felelt meg. Hogyan történik építése? A kijelölt talajfelületet a munkások elsimítják. A mester elkészíti a másfél sormagassággal az ún. e/ső/áóat. Ezután megfelelő helyeken rakás közben kihagyja alul a szelelőlyukakat, felettük pedig a tüzelőlyukakat. A tüzelőlyukak boltíves hajlatát úgy kapja, hogy minden válykot az alatta levőnél egynegyednyire beljebb rakja, a tetejét pedig két vályoggal zárja. A külső sort bangétfejnek nevezik, amely kereszt kötéssel készül, míg a kemence belsejében a bangétfejjel párhuzamos vályogsorokra elfordított vályogsorok kerülnek, s így váltakoznak ezek a sorok a kemence legmagasabb pontjáig. A sorok a tüzelőnyílásokkal párhuzamosak, keresztülfúrják a kemencét, tehát mindkét oldalon 6—6 tüzelőnyílás található. A föld színétől számított 10 sorra kerül a rostély, amely masszívvá teszi a kemencét az állandóan változó irányú, egymást kötő egyenes és futó (srég) sorokkal együtt. A kemencét egybefogó rostélytól számítva 12—15 sorra van a kemence teteje. A kemence oldala befelé dől, tetején 20 cm különbséget is mutat, így stabilabb és könnyebb a borítása. A felrakott kemencét a vályogok lapjával beborítják, ebből lesz később az ún. köpönyegtégla. A kemence rakása biztosítja, hogy a fűtólyukból felcsapódó lángok akadály nélkül kígyózzanak a réseken át. A kemence szerkezetét figyelve elmondhatjuk, hogy a legsűrűbb, legjobban kiégetett téglákat a rostéiyoktól lefelé és felfelé számított 2 sor magasságba kapták. A legalsó sorokat lábtéglának nevezték. Ez eléggé gyönge minőségű tégla volt. Részben kiégett, részben vályog maradt. A fűtőlyuk körüli téglát lyuktéglának nevezték. A fűtőlyukak között húzódó vályogsorokból is tégla került ki. A rostély körül égetett téglákat flasztertéglának is nevezték, s udvarok, járdák kitéglázására használták. Igy osztályoztak:
