Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Mesterektől, mesterségekről - Harkai Imre: Mezei téglaégetés

Befejezetlen tábori kemence — archív felvétel, 1934. I. osztály: a rostély, valamint az alatta és felette levő 2—2 sor tégla, s a fűtónyílások közötti téglasorok; II. osztály: a bangétfejek és a rostély feletti téglasorok a kemence tetejéig; III. osztály: a nem teljes mértékben kisült téglák és a kemencét borító köpönyegtéglák. A leírt módon megépített kemence oldalait köpönyegtóglával borították és betapasztották. A tapasztást végezhették pelvás sárral vagy sáros homokkal. A tetejét nem tapasztották be nyitva hagyták — itt távozott a füst. A tüzelőanyagot a kemence mellé hordták és kezdődhetett az égetés. Egy munkásra 2 fútólyuk jutott. A munkaidót úgy osztották be, hogy 6 órát dolgoztak és 6 órát pihentek. Ez a beosztás nappalra és éjjelre is vonatkozott. Valójában 5 órát pihentek és 7 órát dolgoztak, mert az ún. bukátolásná\ minden munkásra szükség volt. A 6—8 m hosszú fűtólyukakban 5,5 órát tüzeltek a lyukak első részében, majd fél órát bukátoltak — hosszú villákkal 3—4 kéve száríziket is a fűtólyukba toltak, tehát felerősítették a tüzet. A fűtőnyílásba téglákat tettek és körültapasztották. A tüzelés ekkor a túloldalra tevődött át. Amikor lejárt a 6 óra, kalapáccsal szétütötték a tapasztást és ismét a régi helyen folytatták a fűtést. Normális munkakörülmények között (szélcsendes ós esőmentes időjáráskor, száraz fűtőanyaggal) a kiégetes 6—7 napot vett igénybe. Erre az időre, de már a vályogvetés kezdetén is építhettek maguknak vályogból ideiglenes lakhelyet. Itt húzódott meg az égetóm

ester, vagy a vályogvetók családja, addig, míg a munka be nem fejeződött. Lakott tanyán fészert vagy istállót engedett át számukra a gazda. Az égetómester nagy figyelemmel kísérte a tüzelést. Rendelkezett, hogy mennyi tüzelőanyaggal szítsák a tüzet. Lassan kellett tüzelni és szakszerűen. Gyors hevítésnél elolvadt a vályog és összeroskadtak a sorok. Hogy ezt el-