Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A malomipar emlékei - Bordás Attila: A feketicsi széldarálók

Száraz- és szélmalmok Feketicsen 1876—1947 között. 1—13. szárazmalmok; szélmalmok: I. Tisza — Szabó József; II. Kaldor; III. Szarka (Kerekes?); IV. Józsa; V. Kerekes Lőrinc A Vígh-féle széldarálót már ismerjük, ezt a malmot az irodalom szerint tipizálva bakos szélmalomnak nevezik. Ilyen lehetett a Baksa-féle is. A régebbi besorolás szerint e szélmalmokat német típusúnak nevezték. A Baksa-féle széldaráló típusát mégsem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, mert a szolgáltatást végző kovács- és bognármesterek sem ismerték az egész szerkezetet. Nem is volt idejük járni a határt; a malomszerkesztő amatőrök jöttek a mesterhez a konkrét móretekkel. A Dorogi- és a Kerekes-féle széldarálók is bakos típusúak voltak. A Dorogi-féle három oszlopon állt, de az oszlopok nem értek össze, hanem egy 80 centiméter átmérőjű vashordót tartottak egy abronccsal, amelyhez oda voltak csavarozva. A hordó felső részén levő abroncs ládához hasonlóan volt kiképezve. A ládán két gerenda feküdt, s ebbe volt beépítve a vitorla tengelye. Ennél a széldarálónál is függőleges síkban forogtak a malomkövek. A vitorlákat a szél irányába a felső abroncs forgásával a vashordón végeztek. A malomkövek átmérője 55—60 cm volt, a vitorla pedig 140—150 cm lehetett. A Kerekes-féle széldarálóban is függőleges síkban forogtak a mintegy 75— 80 cm átmérőjű kövek. A szélvitorlák 280—300 cm-esek lehettek. A vitorla tengelyén a nagykeréken 32 fog volt, az orsón pedig kilenc. A lenti orsó és a fogaskerék is diófából készült. A közeli Kolder-fóle nagy szélmalomban az