Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A malomipar emlékei - Bordás Attila: A feketicsi széldarálók

• 6 orsó és a fogaskerék még somfából készült, de a húszas években somfát már nem lehetett beszerezni, ezért diófával helyettesítették. Ez a széldaráló ún. kocsipuskán (parasztszekér-keréktengelyen) forgott. Vízszintesen, a küllők irányában, két gerenda volt erősítve a 30—35 cm átmérőjű kocsipuskához, a másik végén pedig vaskerekek voltak és ezek a cementmalterba ágyazott téglasövényen mentek. Hogy a szerkezet stabil legyen, az egész malomház ráépült a gerendára és ezen a gerendán volt a harmadik kerék, mint a nagy szélmalmoknál a fordítókerék, de kisebb átmérőjű volt a másik két keréknél. A kis kerék a malom bejárati ajtajánál volt elhelyezve. A vitorlák is másképp álltak, mert hat szárnyuk volt, vásznat nem használtak hanem csak deszkából voltak kiképezve. A deszka kantyus ráhajtással volt felerősítve (felcsavarozva) és nagyon könnyen le lehetett szerelni. Amikor jó böjti szól fújt, elérte az óránkénti 180—200 kilogrammos teljesítményt is. Ha görhének akarSzéldarálók Feketics határában a két tak kukoricát őrölni, a köveket nagyon világháború között: 1. id. Németh összeszorították és jó szelet vártak. A Sándor; 2. Bordás Lajos; 3. Baksa Mi- Kerekes-féle széldaráló malomkövének hály, 4. Végh József; 5. Lénárd Fe- átmérője, mint már írtuk, 75—80 cm lekes Lőrinc Schimpf, Martin cséplőgépjavító mesternél tanulta ki a lakatoszszakmát és Miskolcon tette le a mestervizsgát 1942-ben. Már inas korában kapcsolatba került szakmai kérdésekkel, mert apjának, mint mondtuk, cséplőgépe is volt és árpahántolással kását készítettek. Adót nem fizettek, a hántolásért pedig 10 százalék vámot vettek ki munkadíjként. A hántoló kerengője 8 méter volt. A szóidaráló szerkesztésénél minden számítást saját maga végzett el, szellemes megoldásai magas technikai tudást és alkalmazási képességet mutatnak. Technikai megoldásaira a nemzetközi szakirodalomban sem találtam példát. Ugyancsak példa nélküli Németh László parasztember széldaráló szerkezete. 20—30 cm széles cementhabarcsos falba görbe, 5—6 cm vastag akácfaágakból kört alakított, amit felülről simára gyalult. A kör közepébe egy farönköt ásott le, annak a közepébe pedig kocsitengely épült be, amit kovács készített. Ebbe a tengelybe 10x10 (vagy 12x12) cm-es akácfa-gerendákat ágyaztak küllószerűen. Ezek szintén vízszintesen 10x10 (12x12) cm-es akácfagerendákkal voltak összekötve, úgyhogy hatszöget képeztek és hat pontban feküdtek az alapot képező körben elhelyezett akácfaágakon. A hatszög szögeiből majdnem meredeken 10x10-es (12x12) fenyófagerendák képezték a fenyőfa deszkából kiképzett fal bordáit. A tetőszerkezetet ugyanúgy kialakították, mint a nagytornyos szélmalmoknál. Itt a tartógerendák 5x5-ös akácfából voltak. Az egész renc; 6. Darnyi Sándor hetett, az árpa hántolását pedig 95 cm átmérőjű malomkővel végezték. Kere-