Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A malomipar emlékei - Beszédes Valéria: Az oromi szélmalom és a hozzá kapcsolódó szakkifejezések

kőpadláson tartották még azt a ládát is, amelyben őrlés előtt a búzát leáztatták, mert a búzára egy-két vödör vizet öntöttek, egy napig hagyták ázni, és csak ekkor fogtak a munkához. Az áztatásra azért volt szükség, hogy a búza héja, a bodorkorpa leváljon a szemről. Az első emeletről a kövekből lyukak, illetve csövek vezettek a ládákba, amelyekben a megőrölt szemeket felfogták. A lisztesláda felett hatszög alakú selyemszita állt, ez választotta el a lisztet a dercétől. Ha parasztra őröltek, akkor erre nem volt szükség. A földszinti rész raktár is volt, de itt helyezkedett el a köpülő is, amellyel őrlés előtt megtisztították a szemeket. Erre különösen abban az időben volt szükség, amikor még lovakkal nyomtatták a gabonát. A szélmalom legfontosabb szerkezete fából van, a tengelyek akácfából, a fogaskerekek fogai somfából, a vitorla rácsozatát is ebből készítették, a kérget, a csikódeszkát pedig fenyőfából. Az apróbb javításokat maguk a molnárok is elvégezték, de ha komolyabb meghibásodás történt, akkor az oromi malomtulajdonosok Csuvár János ácsmestert hívták segítségül. Az akácfát és a fenyőfát a kanizsai fakereskedőknél szerezték be, de a somfáért, vitorlavászonért és a selyemért Kulára-/Cu//ára jártak. A további kutatásoknak kell kideríteniük, milyen kereskedelmi központ lehetett ebben a községben, hogy a molnárok viszonylag nagy távolságra elmentek beszerezni a szükséges nyersanyagot, hiszen kocsival az út két napig tartott oda-vissza. Észak-Bácska területén még egy szélmolnár él: Buzogány József. Jó lenne tőle is összegyűjteni ennek az érdekes mezőgazdasági iparágnak a szókincsét; mert a szélmalmok eltűnésével az is feledésbe merül. LAMBRECHT Kálmán az Etnographia 1911. évfolyamában közzétette a szélmolnárság szakszókincsét; ő maga a becsei molnároktól is gyűjtött adatokat. LAMBRECHT abban az időben gyűjtötte össze a nyelvi jelenségeket, amikor szójegyzéket állíthatott össze, mint mi. A szegényesebb szókincs is azt bizonyítja, hogy eljárt az idő a szélmalmok felett. Éppen ezért a még élő molnároktól minél előbb össze kell gyűjteni az adatokat, hogy ne vesszenek el nyelvi kultúránkból.