Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A malomipar emlékei - Beszédes Valéria: Az oromi szélmalom és a hozzá kapcsolódó szakkifejezések
A völgyesi szövetkezeti szélmabm az 1930-as években Az alföldi falvakban, tanyákon az egyetlen emeletes épület a szélmalom volt. Mindig téglából, illetve vályogból építették fel, tehát nem vert fala volt, mint a lakóházaknak. A téglát a helyszínen verték és égették ki. A ma élő szélmolnárok már nem emlékeznek az egykori malomépítőkre, de a gunarasi Buzogány József és Vajda Ferenc is úgy vélte, hogy egy-egy épület felépítése, belső szerkezetének beszerelése nagy szakértelmet igényelt. A szélmalom tetejét a tolókocsi segítségével a szél irányába fordították. A csúszó tetőszerkezetet a malom felső peremén fekvő kemény fakorong biztosítja. Vajda ennek az elnevezését nem ismerte. A század első évtizedében ezt a tetőtípust majorpangnak hívták. Kanizsán nem, de az egyik Csantavér környéki nagygazda tanyáján a magtár tetőszerkezetét ilyennek tudta az egy-
