Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A malomipar emlékei - Beszédes Valéria: Az oromi szélmalom és a hozzá kapcsolódó szakkifejezések

Az oromi Bajusz szélmalom, 1988. kori tulajdonos. Ezen a sárkeréken papucsok állnak, amelyek a sátorszerű tetőt tartják. A padlástérben áll ferdén, srégesen a szelestengely; ezt Ormon főtengőnék nevezik. Az épületen kívüli részére van szerelve a négyágú vitorla, amelyet a szél erejétől függően vászonnal és csikódeszkáva\ is felszereltek. A padlástérben áll függőlegesen a szeleskerék, Ormon forgókerék, amely mindig a szél irányában forog. A szelestengelyhez a második emeleti födém résznél kapcsolódik a bálvány, esetünkben a tengő, a felső végén nagydob bal, a tengely alsó végén a sebeskerékkel, futókerékkel és annyi kisdobba\, ahány kővel a malom működött. A kisdobokat attól függően, hogy mekkora ereje volt a szélnek, hozzákapcsolták, illetve lekapcsolták a sebeskerékről. A kisdobokból az első emeleti padlásra vellás vasak vezettek, szarvasak, amelyekre a malomkövek voltak kapcsolva. Az alsó malomkő mindig szilárdan állt, hogy ne mozduljon el a helyéről, még gipsszel is beöntötték, a felső kő pedig leemelhető volt. A kövek leemelésére külön szerkezet szolgált, az úgynevezett küfőszedő szerkezet. Erre azért vol szükség, mert a köveket, ha jó időjárás volt, legalább havonta egyszer meg kellett vágni. A köveket fenyőfából készült kéreg vette körül, ebben a faabroncsban forognak a kövek és őrölték a gabonát. A kérgen csavar volt, amellyel a malomköveken levő lyukakat szabályozták. A malomkövön volt egy parasztlyuk ós egy másik, amelyen a kipliliszteX engedték le. Parasztra akkor őröltek, ha a korpát nem választották el a liszttől, ha pedig megszitálták és nullás lisztet is őröltek, akkor kiplilisztet kaptak.