Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A szállások építészete - Duranci Béla: A györgyéni tanyák - a tanyaház és környéke

Tanyarészlet Szabadka határából javarészét a gangon levő heverőn aludta át. A lakókamra „elsősorban az élet kísérője", de az sokszor az új élet fogadója is. Ugyanis a ház gazdasszonya, a nána, ide irányította a szégyenlős friss menyecskét, hogy míg kissé „betegeskedik", rövid ideig itt pihenjen egyedül. A ház előtt legtöbbször terebélyes eperfa állt. Az eperfa feladatköre sokrétű volt: alatta hűlt ki disznóvágáskor a hús és a töltelékféle, egész nyáron át hűvöst nyújtott a házbelieknek, édes termése a gyerekeknek a legkedvesebb csemegéje volt, a felnőttek pedig az eperpálinkával öblítették le a torkukat. A nyári kánikulában a házbeliek néha-néha itt pihenték ki a fáradalmaikat, és vasárnaponként a fa alatt fogyasztották el az ünnepi ebédet. Amikor eljött az ősz, az asszonyok és a gyerekek bevonultak a „városi házba". Hogy az asszonyok télen se tétlenkedjenek, tömérdek gyapjút és kendert vittek magukkal a tanyáról. A férfinép továbbra is a tanyán maradt. A kezdeti időben e városi házak a tanyák mintájára épültek, vagyis nagy gazdasági udvaruk volt. Itt említjük meg, hogy a városközpontot övező parasztházaknak köszönve kapta Szabadka az „Európa legnagyobb faluja" elnevezést. A „városi ház" állandó lakói a család azon fiai voltak, akik tanulásra (mesterségre) adták a fejüket vagy valami más városi foglalkozást űztek. Az utóbbiak a városi házat általában meg is örökölték, ezért lassan elfogytak a tanyaiak „városi házai". A városi házban tartózkodott a család állandó soros nőcseledje is, ha megmaradt vénlánynak. Ó végezte a gazdasszonyi feladatokat, és ellátta a munkában megrokkant öreg szülőket. Jövedelméből (a kommencióból) esetleg házat építtetett annak a személynek, aki öreg napjaiban gondozta ót, ós kikísérte utolsó útjára a város valamelyik temetőjébe. A tanyavilágban ugyanis nem volt temető. Ott csak keményen dolgoztak — sokszor embertelen körülmények között —, hogy minél több lánc földet mondhassanak magukénak, mivel szabadkai viszonylatban a földterület nagysága volt egyedül a vagyon értékmérője. A föld által vált gazdaggá vagy szegénnyé az ember. A foghíjas családi tanyasorok azt bizonyítják, hogy a Kemence, tanyán ,banya", egy kelebiai