Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A szállások építészete - Duranci Béla: A györgyéni tanyák - a tanyaház és környéke

Tanya Szabadka mellett Az istállóban, az istálló szénaketrecében aludt a legidősebb fiú, és vigyázott a kincset érő lovakra, amelyekre a tanyabeliek különösen büszkék voltak. Az ököristállóban (ami tavasztól őszig üres volt, mivel a jószág a nyáron ökörállásba került) aludt az asszonynép és a gyereksereg. A felnótf férfiak a zsúptetős fészer, a csűr vagy az ól padlásán, illetve a górében kaptak alvóhelyet. Igy a tanyákat őrző kutyák mellett ők is ügyeltek az idegen betolakodókra. Napközben, míg a házbeliek a mezőn dolgoztak, a soros fehércseléd a szabadkéményű konyhában — ami több célt is szolgált — készítette a munkában levők számára a főtt ételt. A konyhát fal választotta el a belépőtől (pitvartól). A konyhában a falak mellett húzódott a tűzpadka, míg valamelyik sarokban volt az üstház. Az üstházban mindig égett a tűz, így az üstben mindig volt meleg víz. A soros az üst alól vette a parazsat, hogy a tűzpadkán levő háromágú vaslábon megfőzze a szorgos házbeliek számára a jól kiérdemelt ételt. Itt a forró nyári napokon is kellemes volt, mivel a bejárati ajtó nyílásán át állandóan áramlott a levegő, és itt sohase volt légy. Mindez igen fontos azért is, mivel a kéményben lógtak az egész évi nehéz munkákhoz (kapálás, aratás, kukoricatörés, szántás-vetés stb.) erőt adó füstölt húsok (sonka, szalonna, kolbász, orja stb.). Ősszel a nehéz mezőgazdasági munkák befejeztével a kémény is kiürült, de a tél folyamán újból megtelt. Ebből a helyiségből fűtötték a ház és — igaz, nagyon ritkán — a tisztaszoba kemencéjét is. A tisztaszobába a házbeliek csak akkor kerültek be, amikor haldokoltak, és arra már nem volt idő, hogy bevigyék őket a városi házukba, vagy ha váratlanul meghaltak. A gang végében levő lakókamra a nagyapáé volt, aki ritkán engedett a századik életévből. Igaz, ó leginkább „köhécsölós" (asztmás) volt, ezért az év