Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

gyünk tanúi, amely föltehetően nem puszta földesúri hatalmaskodás. A jobbágynak ekkor már „nem jár" falnak és talpnak való fa. Ismerjük ebből az időből, 178083-ból a Siklósi uradalomnak a jobbágyok számára kiadott épületfa kimutatását 20 faluból, köztük Kórósról is. Az Extractusban falalkotó gerendák és talpfák nem szerepelnek. Kiragadott példánk a paraszti faépítkezés nehézségeiről árulkodik, és azt a folyamatot érzékelteti, amely az építőanyagok terén a 18. században megindult, és a következő században egyre jobban kiteljesedett. A 19. század végén és a 20. század elején a magyar parasztházak legjelentősebb hányada földből épült. Az 1890-es népszámlálás alapján készült első részletes épületstatisztika szerint a házak fele (49,90%-a) vályog vagy vertfalú. BÁTKY Zsigmondnak az 1910-es népszámlálás adataiból megrajzolt térképei a vályog és a sárfalú lakóépületek hasonló arányát mutatják (50,5%). Ezek a számítások a történeti Magyarország területére vonatkoznak, magukba foglalják Erdély óriási faház területeit és a Drávántúl nagy faház vidékét. A mai határokon belül, az ország középső részein azonban a vályog és a sárépítkezés ekkor a lakóházak 90-100 százalékát jellemzi. A századforduló az az időszak, amikor a földfalak expanziója, amely a sík vidékeken a hegyes zónák irányába évszázadok óta tart, megtorpan. Az 1890-es és 1910-es statisztika már jelzi ezt a tendenciát. Az eltelt 20 év alatt felgyorsul a kő- és a téglaépítkezés, főleg az egyre csőkkenő faházak helyén. Faházakkal nagyobb számban ekkor már csak a nyugat-, délnyugat-dunántúli és az észak-magyarországi szélesebb határsávokban találkozunk, - az említett faházvidékeken kívül - különösképpen Őrségben és Göcsejben (50-90%) 6 A népi építkezés kutatása jelentős eredményeket ért el a hagyományos faltechnikák vizsgálata terén. Történeti kérdéseinek tisztázása azonban még további munkálatokat igényel mind a régészeti, mind az írott emlékek terén. Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi évtizedekben a figyelem egyre inkább a levéltári források felé fordult. A kutatások különösképpen a 18. század jellemzéséhez szolgáltattak már eddig is gazdag anyagot. A levéltári adatokból a faépítkezés visszaszorulása rajzolódik ki. A 18. században az ország hegyes-dombos vidékein is egyre nagyobb tért hódít a földfal sokféle változata. Az Alföldön ez a folyamat a 18. századra már nagyjából lezajlott, a törökkori erdőpusztulások következtében már nincs elég építőanyag faoldalú házakat konstruálni. 2 Extractus. Azon Épület Fának, melly ab A 780nsq ad 783. az M. Uraság részérül az Jobbágyoknak Szükségére gratis adatott,... BmL Úriszéki iratok, Siklós 1780-1783. 3 Magyar Statisztikai Közlemények 1893. 58, 89. * BÁTKY Zsigmond 1921. 36-39, 3-5. táblák. 5 V. fi. Cs. SEBESTYÉN Károly 1941. 3. 6 BÁTKY Zsigmond 1921. 3. tábla. 7 Többek között BARABÁS Jenő 1954, BAKÓ Ferenc 1967. 1969, 1973-74, ZÓLYOMI József 1974, KNÉZY Judit 1972, 1974.