Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
A házépítés hatósági szabályozása a 18. században
A házépítés hatósági szabályozása a 18. században Az alábbiakban a faépítkezés 18. századi alakulásával foglalkozunk. Először áttekintjük azokat a hatósági rendelkezéseket, amelyek irányt kívántak szabni a falusi építkezésnek, és fényt vetnek a faépítkezés visszafejlődésének okaira. Majd a Baranya megye minden falujára kiterjedő Széchényi-féle 178586-os Descriptio konkrét példáján keresztül vizsgáljuk a parasztház falanyagának 18. századi változását. Mindenekelőtt foglalkoznunk kell a jobbágyok faellátásával. A török uralom fölszámolása, majd a Rákóczi szabadságharc bukása után, amikor az ország újraéledése, -építése megkezdődik, kevés a fa nemcsak az Alföldön, de az ország más részein is. Fahiány van Nyugat-Európában is. A tőrök hódoltság következtébentúlnépesedett Kisalföldön, kiváltképp a fában szegény Fertővidéken már a 17. század végén szűkölködnek fában. A földesurak uradalmaik megszervezésével, majorságaik kiépítésével egyidejűleg mind nagyobb értéket tulajdonítanak a fának. A 18. század folyamán egyre jobban előtérbe kerül az erdők védelme. A Sopron megyei Széchényi uradalomban már 1730-ban erdőőrséget szerveznek, élén erdőispánnal. 9 A jobbágyok korlátozott mértékben és ellenszolgáltatás fejében jutnak fához, még az erdőben gazdag helyeken is. A szekszárdi apát például 1753-ban elrendeli: „... hogy senki hirem avagy czédulám nélkül se épületre se tűzre való fát 24 forint avagy 50 páltza büntetés alatt ne vágjon, mind épületfát, mind tűzre való fát pedigh ott vágjanak, ahol nekiekh fog megengedtetni...", az Öcsényben kihirdetett változat szerint: „Senki azután szároz, dült fán kivül semmi némü nyers fát egy szóval le ne merészeljen vágni. Az őcsényiek később, 1782-ben arról panaszkodnak, hogy az uradalmi inspektor (szekszárdi uradalom) eltiltotta őket az árvizek miatt létfontosságú csónakhoz szükséges fától, amihez pedig az úrbérrendezés előtt ingyen jutottak. 11 Panaszolják továbbá, hogy az eddig szőlődézsma ellenében te/yáépítéshez (présház) ingyen kapott fát is pénzen kell megvenniök. Mindehhez hozzá kell fűznünk, hogy a Mária Terézia rendeletére elkészített úrbéri összeírások formanyomtatványa a 2. pont IV. paragrafusában úgy fogalmaz, hogy Ahol Erdő vagyon, ottan a Jobbágyoknak egyedül magok Szükségekre dült, és száraz fábul, hogy ha pedig az nem találtatnék, nyers8 TAKÁCS Lajos 1980. 332. 9 TAKÁCS Lajos 1980. 329. 10 Tolna megyei Levéltár (a továbbiakban: TmL.) ócsóny községi iratok 1753. Közli HAJDÚ Lajos 1978. 272-273 11 Tudnivaló, hogy az Ócsényiek 4-6 méter hosszú bödönhajót használtak, amit jegenyefából vájtak ki. Ilyen egy darab fából kifaragott, 612 cm hosszú csónakot vásárolt a Szabadtári Néprajzi Múzeum Öcsényben. Leltári száma 82.83.42. Az eladó, Lovas István (szül. 1906.) szerint ükapja még a .robotos világban" faragott az uraságnak egy csónakot, ellenszolgáltatásul megkapta a fa negyét, és abból csinálta ezt a csónakot magának. (Lásd részletesebben: BALASSA M. Iván 1979. 4.) 12 TmL. Közgyűlési iratok 6:98, Idézi HAJDÚ Lajos 1978. 306.
