Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Baranya megye természeti, politikai, helyrajzi leírása 1785-1786-ban

goknak, házelemeknek a 18-19. században Szigetvárott piacuk volt. A baranyai építőközpontok még földerítetlenek. A Szentlőrinci járás említett falucsoportja fölveti egy ottani építőközpont létének lehetőségét, bizonyítása azonban még a jövő feladata. A leírás építőanyagra vonatkozó információit két csoportra bontottuk, és két térképen ábrázoltuk, aszerint, hogy milyen volt a hagyományos építkezés a „királyi rendelkezések", tehát 1772, illetve az 1770-es évek előtt, és milyen az összeírás idejében, 1785-86-ban. Az a térképünk, amelyen a „régi" építkezési módot ábrázoltuk, megközelítőleg a 18. század közepének állapotát tükrözi. A második térkép a 18. század végéről tájékoztat, hiszen sokszor a felvétel időpontjában éppen csak megindult változásokról számol be. így a kérdőpontokra adott válaszok szinte fél évszázadot ölelnek át, és lehetőséget nyújtanak az összehasonlításra. A leírásban réginek nevezett építéstechnika arányához képest, - amint második térképünkön láthatjuk - tetemesen megnőtt a vályog és a vertfalú építkezés. A faépületekhez következetesen ragaszkodó falvak száma erősen lecsökkent. Első térképünkön 212 olyan helység van, ahol a királyi rendelkezésekig a régi házak kizárólag fából készültek, 1785-re már csak 54 helységet találunk, ahol változatlan a faépítkezés. Ezek a falvak összefüggő területet alkotnak a Dráva mentén, a somogyi határ szélén és szórtabb egységet a Hegyháton. A leírás minden esetben keresi ennek a következetességnek az okát. A parasztok többféleképpen magyarázzák a faépítkezés előnyeit, illetve az egyéb építkezési technikák lehetetlenségét. A Dráva közelében, ahol valamennyi folyóval határos faluban faházak állnak, az áradásokra hivatkoznak. Drávaszentmártonról például megtudjuk, hogy a lakók az árvizet favázas házaik padlásán vészelik át, s a víz elvonulásáig csónakon közlekednek. Bár ez a szemelvény az anekdotikus történeteket idézi, valószínűleg mégis van realitása, ugyanis több hasonló beszámolót ismerünk az ország különböző árvizes tájairól. Biharországból például 1888-ban Komádiról jegyzik föl, hogy árvíz idején a vázas vesszőépítmény nagyon előnyös, mert a víz csak a falak sározását mossa el.

112 Másik nyomós érv a szegénység. A gyümölcsényi parasztoknak a szegénység miatt csak fából épített házaik vannak. Ezzel az indoklással főképpen a hegyháti falvakban találkozunk, melyek valóban a megye egyik legmostohább táján, terméketlen, erdős-hegyes környezetben települtek (Kövesd, Kovácsszénája, Husztót, Oroszló, Szentkatalin stb.). Egy községen belül is előfordul olyan különbségtétel, hogy csak a szegények háza sövény. Darócon (Baranyavári járás) is azt jegyezte föl az összeíró, hogy vannak, akik „...saját házukat azért nem építik döngölt földből vagy nyers téglából, mivel talán szegényebbek, és fából saját kézügyességükkel végzik el a munkát."

115 Alapos ok az is, valóban, hogy a famunkához szokott emberek még nem sajátították el a vályogkészítés tudományát, főleg a falazásét, amihez pallér ismeretek szükségesek. Kákicson (Ormánság) ezt így fogalmazzák meg: „Domos inhabitant Ligneas ideo, quia Cruno KNÉZY Judit 1981. 38. 111 .Situs pagi planus et demissus, Exundationibus Dravi obnoxius et quidem ita, ut non nisi Domus ex aqua praestent, ac in multis Familia inhabitans ad pavimentum (:) Domus ascendere debeat ibidemque (xelicto cubiculo aqua pleno:) habitare donee remittat exundatio Naviculam quaelibet Domus habet, qua utitur earn inhabitans si exire vult sive ad vidnum, sive extra Pagum ad Labores sous agri eorum tempore Exundationis Dravi aqua perfundunonem una cum hortis Domalibus." III. 229. 112 K. NAGY Sándor, 1888. III. 75. Idézi GYÖRFFY István 1908. 161. 1

13 .Ex ratione Paupertatis omnes, e ligno constructas habent domos." IV. 498. n" Vázsnak IV. 28. 115

.... ex contusa terra, aut crudis tegulis domos suas non exstruunt, quia fors pauperiores sunt, ac ex lignis sua manu factura labores perfitiunt." I. 33.