Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK

házból jól látható helyre építették. A Jákón az „utza félen" talált granárium szintén a porta elülső, udvari részén volt, s ugyancsak az udvaron lehettek azok a gabonatárolók is, amelyeket olyan épületekkel vontak egy tető alá, melyeknek általában szintén ott volt a helyük (szekérszín, istálló stb.). Egy—két adatunk arra is van, hogy magtárt a csűr végében (Ajak) vagy hátul a* kis kert felől találtak az összeírok (Nagykálló); e1<ét utóbbi feljegyzés nagybirtokosok épületeire vonatkozik, így nem lehetetlen, hogy ezek az épületek is udvaron, mégpedig gazdasági udvarokon voltak. Több célú tárolóépületek (kamarák) Korábban már többször szóltunk a kamarák különféle funkcióiról (lakóházzal egybeépült kamarák, hombárok a kamarákban, ,magtár' értelemben használt gabonatároló kamarák); itt most csak a házon kívüli, attól elkülönülten álló külső kamarákat tárgyaljuk. Ezeket a néprajzi szakirodalom több célú tárolóépületekként tartja számon. Egyébként a korabeli névhasználat nemegyszer elkülönítette egymástól a más—más funkciójú kamarákat: Nagykállóban az élet tartó 's éléses, Leveleken és Bogdányban az élés kamara és magtár, Tiszabezdéden a kamara és granárium egymástól jól elhatárolva szerepelnek a listán. A kamarák többségében szemes terményt is tartottak, legtöbbször ott, ahol a megtermelt mennyiség kevés lévén, nem vált szükségessé külön gabonatárolók építése. A házakkal egy fedél alá épült kamarákban tárolták azonban majdnem mindig a kenyérnekvaló, közvetlen házi használatra szánt mennyiséget, melyből alkalomadtán el is adtak (pl. Tiszalökön). Az élelemtárolás egyébként a lakóházakkal egybeépült kamarák egyik legfontosabb funkciója volt, így különálló éléskamarát csak kevés helyen írtak össze: a fenti adatokon kívül még Téten, Petneházán és Napkoron írták fel őket. A Petneházán feljegyzett kamara vagy élés ház pontosan tájékoztat az épület rendeltetéséről, s a sápi élésház is ugyanezt a funkciót láthatta el. Az élelemtároláson kívül a Nyírség középső részén fekvő néhány településről a kamarák más célra történő felhasználásáról is kaptunk adatokat: Oroson, Geszteréden, Szakolyban és Nagykállóban (itt többet is!) dohány kamarákról kaptunk híradást. E kamarák szinte teljes egészében nagybirtokosok és zsidó bérlők (vagy kereskedők) tulajdonában voltak, ami az épületek raktár voltára utal. Szintén tároló funkciója volt két más, kamara gyűjtőnév alatt számbavett építménycsoportnak is: nagybirtokosok épületei között jegyeztek fel Anarcson, Bérceién, Csegén, Csobajon és Lúgoson szerszámtartó kamarákat, Anarcson, Csobajon, Leveleken és Lúgoson fáskamrákat. Anarcson Vay Gyula fáskamrája 4 öl 2 sukk x 4 öl alapterületű épület volt „egészen szuláp közzé fenyő deszka rakva sindellel fedve". A megkülönböztető jelző nélkül összeírt, a háztól elkülönülve álló kamarákat legnagyobb arányban a Taktaközben vették számba: Tiszaladányban minden 3., Prügyön minden 4. háznál találtak „külső kamarát" az összeírok; Bújon 32-t írtak össze belőlük, ami azt jelenti, hogy a porták 42%-án álltak külső kamarák. Ellenpólusként a megye északkeleti részét említhetjük, ahol a rublikák szerinti felsorolás pontosan számbavette a kamarákat is. Itt elenyésző volt az udvaron álló kamarák száma (kivéve Tuzsért és Zsurkot, ahol 16,2% és 18,7% volt az arányuk). A megyében további 12 tele-