Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
pülésről tudjuk kimutatni a külső kamarák 10% fölötti meglétét: ezek egy része az északi megyehatár mentén a taktaközi településekhez kapcsolódott a Tisza mindkét oldalán (Tardos, Tiszalök, Rakamaz, Tímár, Viss és Kenézlő), más részük a megyében elszórtan helyezkedett el. Három településen csak a nemesek épületei között volt számottevő a különálló kamarák aránya: Földesen, Pátrohán és Tiszadobon a porták közel 22%-ánál jelezték ezt az építményt is. A külső kamarák ilyen megoszlása részben kapcsolatban állhat az észak-magyarországi építőgyakorlattal, részben talán az ólaskertek meglétével (a Nyírségben Téglás és Nagykálló volt ilyen), ám néhány más nyírségi adat miatt csak a feltevést kockáztatjuk meg; a kérdés eldöntése további vizsgálatokat igényelne. Az összeírt kamarák között a többi épülethez viszonyítva igen magas volt a paticsfalú építmények aránya (22 helységben találtunk rájuk adatot), s egy helyen — Tiszadobon — sövényfalú kamarát is összeírtak. Egy tipikus nagykállói kamarát a következőképpen vettek fel a listára: ,,az udvaron egy kis kamara patits, nádtetővel 's egy ajtóval 2 1/2 öl hosszú 1 1/2 öl széles." Egyébként e településen a külső kamarák 22 %-a volt „paticsfalú". Az adófizetők épületei között 3 településen (Búj, Keresztút és Nagykálló) írtak össze nádfalú kamarákat, Keresztúton az egyiket „nádfal és ágas", a másikat „nádfal tapaszra" formában jegyezték fel. Az Eperjeskén, Kisvárdán, Piricsén és Petneházán összeírt deszka- vagy deszkás kamarák véleményünk szerint a felső-Tisza-vidéki, ugyanilyen nevű és ,magtár' értelemben használt épületekhez hasonló funkciót ellátó építmények voltak 110 (ezekről alább szólunk). Feltételezésünket megerősíti az a balkányi adat, amely „deszkás gabonás kamarát" említ. A Bogdányban összeírt, tölgyfa talpakra épített, deszka padlásosés pádimentumos új kamarának szintén gabonatárolás lehetett a feladata. Az utóbbi adatból azonban nem derül ki, hogy az épület fala miből volt, hiszen talpgerendával mind „patics-", mind zsilipéit deszkafalú építmény készülhetett (mint erre a téglási paticsfalú „élettartó" kapcsán már utaltunk). A földfallal készült kamarák közül legtöbb helyen a vályogfalú épületeket említették (10 település), míg vertfalú kamarákat 3 helységben, ('rakott)'sárból készült falakat pedig 6 településen írtak össze. Rakamazon még egy culápokon álló kamarát is találtak. A kéki adófizetők között jegyezték fel Halynal József „új készületű" 4 öles kamaráját és a hozzá kapcsolt szekérszínt, mely épület „öt Tölgyfa Tornátz fákkal, deszkapadlással megtapasztva, 2 béllelt ajtóval" 150 frt-ot ért. A kamarák tetőhéjazata a megye egész területén túlnyomórészt nádból készült, de ahogyan azt a lakóházak fedésénél is tapasztaltuk, ezekhez is a területen domináns tetőfedő anyagokat használták fel elsősorban: a gaztető a Nyírség déli részein fordult elő leggyakrabban; a gyékényt inkább a Taktaközben, a zsúpot a megye északi részein alkalmazták nagyobb arányban, míg a szalmát főként a Nyírség középső és a megye északi részein írták össze. Néhány — főleg nemesi tulajdonú — kamarán zsindely- és cseréptetőt is számbavettek. Pár szót a kamarák padlásáról is szólnunk kell: legtöbbjüknél deszkából készült födémet írtak össze (14 településről vannak ilyen adataink), de 5 helységben több náí/padlású kamarát is találtak. Bújon pl. „Egy kamara különös, vert fallal, 2 öl hoszszú, 2 öl széles, a falát ide nem értve, nád padlás és fedéllel" 45 forintot ért. Balkányban vessző, Kislétán patics padlással készült kamarákat is feljegyeztek; az előbbi tapasztatlan, az utóbbi tapasztott formát jelölhet. Míg a lakóházakkal egy fedél alá épí11 0 GILYÉN N.-MENDELE F.—TÓTH J. 1975. 76.
