Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
Forrásaink épület-adatai azt mutatják, hogy a nagyüzemi módon való dohánytermesztés a XIX. század 40-es éveiben kezdett intenzívebbé válni. Keresztúton új épületek között vették számba báró Vay Miklós több nagyméretű dohányos színjét, dohányos házát; Zicherman Jákob ágasokra emelt, nádtetős új dohányos színjét ,,a' Tagba" írták össze, s még más nagybirtokosok és adófizetők ágasokra épített, tapasztott nádfalú dohányos- vagy dohányszáraztó szín]e\t is feljegyezték a településen. Mintha a két imént említett keresztúti nagybirtokos versenyzett volna egymással a dohánytermesztésben: Zicherman Jákobnak 1845-ben 9 új dohányos színjét (ezek mindegyike 12 x 3 és 1/2 öles volt) és 6 dohányos házát, Vay Miklósnak 1847-ben 3 dohányszáraztó színjét vették fel pótlólag a listára, az utóbbit eképpen írták le: „A Kenderes Kertben újonnan épült három dohányt száraztó színek mellyek egyenként 12 öli hosszúak és 4 öli szélességűek, tölgy fa ágasókra fenyő gerendákal szaru fákkal gyekén és nád fedőlékkel jól el készülve egyenként 200 vforint". Dohányszárításra szolgáló színeket több helységben is számbavettek főleg nemeseknél, de jobbágyportákon is találtak belőlük néhány helyen (Nagykálló, Búj, Gáva). Az Acsádhoz tartozó martonfalvi-pusztán egy igen nagy méretű (30 öles) dohányszárító színt írtak össze egy nagybirtokon. Dohányszárítás és -tárolás egyébként nem csupán speciális, erre a célra készült építményben történt. Beseelen a helybéli tiszteletes a padlásán tartott 1000 csomó dohányt, Magyról egy kamarában odaégett dohányról értesültünk, s szintén ebben a községben írták le, hogy „a ház alól szaggattak le egy kevés dohányt, melly oda füzérenként volt fel aggatva". A dohány tárolására szolgáló építmények közül a dohány- vagy dohányos kamarákról alább szólunk; ezek főleg nagybirtokosok és zsidó bérlők tulajdonában lévő, raktár céljaira szolgáló építmények voltak. Az 1850-ben bevezetett állami dohánymonopólium előtt a dohány felvásárlása főként zsidó kereskedők révén történt 101 , akik (vagy megbízottjaik) ideiglenes raktárakat tartottak fenn a dohány felvásárlása és elszállítása közötti időszakban. E célra nagyobb épületeket béreltek ki, Nyírbélteken pl. 1847-ben egy tanúvallomásból a következő derült ki: ,,Bodán János 44 éves óhitű valja: a Tettes Kállay Mihajne Asszonyság csűrjinél hált, mivel a sidók által kik a csűrbe dohányokat rakták, meg volt fogadva fel vigyázónak". A dohány tárolása a Nyírség középső részén összeírt kamarákon kívül más építményekben is történt. Ezek közül igen érdekes a dohány depó néven Oroson feljegyzett új, 8 öles vályogfalú, nádtetős épület, melyet 300 forintra becsültek. A depó néven emlegetett építményeket a Nyírség déli részein a néprajzi kutatás szerint szénatárolóként hasznosították 102 , „dohányszárításra való felhasználása csak másodlagos jelenség" — írja DOBROSSY István a Nyírség dohánytermesztését taglaló munkájában 103 . DOBROSSY felveti az építmény és a hegyvidéki aborák közötti kapcsolat lehetőségét, az elnevezésben pedig ukrán hatást vél felfedezni 104 . Véleményünk szerint nevük vagy a német Depot - raktár, vagy az ugyanezt jelentő latin depositorium-bó\ 101 NAGY D. 1973. 178. 102 KÜCSÁN J. 1977. 120-121. 103 DOBROSSY I. 1978. 58. 1 04 DOBROSSY I. 1978. 58. Szerintünk az is elképzelhető, hogy a vállaji német ácsok tevékenysége révén ill. a pócspetri német telepesek építőgyakorlata átvételével a csűrök szerkezeti elvét követő depók a raktár funkció mellett a szénatároló, raktár német nevét is átvehették.
