Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
más épületnek is helyet adtak. Közülük főként a gabonatermeléshez kapcsolódó épületek sorjáztak a csűrök mellett: magtárak, pelyvás ólak vagy színek, sőt Semsey Lajos balmazújvárosi szigeti csűrös kertjében még cséplőgép, az azt védő „gépi épület" is, de jónéhány más gazdálkodási ághoz tartozó építményt is találunk az összeírtak között (sertésfiaztató, különböző istállók, ólak, aklok, színek, górék stb.). Az állatokat ellátó cselédek lakóépületein kívül több helyen volt „csűrgazda lak" is. Itt kaptak helyet az állatok táplálását és almozását szolgáló takarmánycsomók és kazlak is, de ide hordták be és rakták kazlakba, asztagokba aratás után a gabonakereszteket is. Az adófizetők csürjei rendszerint egy tulajdonos birtokában voltak, de több településről arról is van adatunk, hogy két gazda birtokolt egy csűrt (Tiszabezdéden még a nemesek között is akadtak ilyenek). Eperjeskén a 27, adózók tulajdonában lévő csűr közül 10 volt feles tulajdonú, sőt találtak egy olyat is, aminek négy gazdája volt („egy csűr mely négyeké"). A terület csűrtípusai adataink alapján nem állapíthatók meg egyértelműen. Anynyi bizonyos, hogy csűrjeink csaknem mindenütt tégla alaprajzúak voltak, ám az kérdéses, hogy hol volt a bejáratuk, tehát hosszanti folyosós vagy keresztfolyosós változatuk volt-e túlsúlyban. Az adatok azt mutatják, hogy a nagyrészt német Rakamazon volt több négyzet, vagy csaknem négyzet alaprajzú (feltehetően hosszanti folyosós) épület is, de Szabolcs, Kenézlő és Tas községekben is összeírtak egy—két ilyen méretű csűrt. Egy Nyírbélteken megégett csűr 32 szélső és cl belső ágason állt, Bogdányban pedig egy csűrnél 18 hosszú és 36 rövid ágast, egy másiknál 12 erős és 20 rövid tölgyfa ágast írtak össze, így valószínű, hogy szintén ehhez a típushoz tartoztak. Hasonlóan ide sorolható Elek Gábornak a Pazonyhoz tartozó Simai-pusztán álló székre készített 7 x 3 és 1/2 öles csűrje, melynek „kétt végén Kétt uly Kapu Deszkából" volt építve. Recens adatok szerint a másik német telepítésű községben, Pócspetriben is vannak (és feltehetőleg a tárgyalt időszakban is voltak) hosszanti folyosós csűrök. Az összeírásban földön fekvő, fekvő, földig náddal kötött néven említett csűrök is az ilyen típusú építmények számát szaporíthatták, hiszen nehezen képzelhető el, hogy bejáratuk ne a rövidebb végükön nyílt volna. A földön ülő, a seggen ülő és aoogárhátú csűr névvel illetett épületek a szakirodalom szerint 93 az előbbi formának felelnek meg, tehát ugyanúgy nyeregtetős, a föld színéig fedett, felmenő fal nélkül épített, két rövidebb végükön nagy- és kiskapukkal rendelkező tárolóépítmények lehettek, mint amazok. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek az adatok egy kivétellel a megye olyan részeiből származnak, amelyek nem kapcsolódtak közvetlenül a csűrös zónához. Sajnos, az összeírásból nem tűnik ki az, hogy a megye északkeleti csücskének a csűrövezethez tartozó településein milyen típusú csűrök álltak, de a mai megfigyelések alapján feltételezzük, hogy ott a keresztfolyosós változat terjedt el. Néhány adat a megye más részeiből is azt bizonyítja, hogy ott is az utóbbi típust használták. Ajakon, Bújon és Pazonyban is a csűr végébe épített helyiségekről van szó; Érkenézen „2 deszka vértelekkel" készült csűrt írtak össze, egy turai csűr „két végi fenyődeszkából" készült, Zalkodon pedig egy 7 öl hosszú, 5 és 1/2 öl széles „istálló forma nagy Csűr"ről esett említés. A BARABÁS Jenő által szerkezeti szempontok alapján meghatározott három csűrtípus 94 mindegyike megvolt területünkön, bár nem egyenlő arányban. Bonyolítja 93 KISS L. 1954. 365., VARGA Gy. 1979. 219., DOBROSSY I. 1978. 50. 94 BARABÁS J.-GILYÉN N. 1979. 102-105.
