Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
pajta" nevű épületet írtak össze); összetételekben rakodó csűr, cséplő csűr, szénás csűr és pejvás csűr néven is szerepelt. Az elnevezések sokszínűsége is jelzi, hogy nem egyfajta, s nem a csűrök eredeti funkciója (ti. a learatott szálas gabona raktározása, majd kicséplésének helye) szerint készült, de „csűr" néven jelölt épületekről van a leírásban szó. Az egykori Szabolcs megye átmeneti területnek számított a csűrök elterjedését tekintve is. BARABÁS Jenőnek a Magyar Néprajzi Atlasz anyaga alapján készült térképén jól kivehető ez az állapot 92 . Adataink segítségével tovább finomíthatjuk az így nyert képet. A XIX. század negyvenes éveiből 112 településről ill. az azokhoz tartozó pusztákról van adatunk a csűrök létezéséről. A kép azonban kissé megtévesztő: a települések többségében az uradalmakban ill. a nagyobb birtokosok tulajdonában volt néhány csűr, az adófizetők nem rendelkeztek ilyen épületekkel. Az 5.sz. térképen azokat a településeket tüntettük fel, ahol a csűrök száma meghaladta a lakóépületek 10%-át. Térképünkön jól kivehető, hogy a megye északkeleti csücske tartozott leginkább a csűrös zónához, itt 14 településen volt 25% feletti az arány, s közülük 4 községben — Komoron, Mogyoróson, Tuzséron és Zsurkon — az 50%-ot is meghaladta a csűrök lakóházakhoz viszonyított aránya. A megye északi részén, a Bodrogközben fekvő Viss és Zalkod, valamint a Tisza szemközti partján Balsa és Gáva községek az észak-magyarországi csűrös övezet szélén helyezkedtek el, s itt is 10% feletti arányban írtak össze csűröket. A Nyírség közepén fekvő, az előbbi területektől távol eső Pócspetriben a XVIII. században odatelepült németek révén honosodtak meg a csűrök (az 1843-as összeírás szerint a csűrök többsége a településen német gazdák kezén volt). Nem szerepel a térképünkön Rakamaz, bár ott is jelentős számú (30 db) csűrt írtak össze, arányuk azonban nem érte el a 10%-ot. E településen szintén nagy számban éltek a XVIII. században odatelepített németek, s az ő tulajdonukban volt a csűrök többsége itt is. A csűrök a nagyobb birtokosoknál rendszerint a csűrös- vagy szénáskertekben álltak (24 településről van ilyen adatunk), de összeírták azokat külső kertben, őszi kertben, ólas kertben, kívül levő udvaron, közelebbről meg nem határozott helyen (a faluban, a helységen kívül formában) is. Meg kell említeni, hogy egy—két épületet kivéve sem a megye északnyugati részének kétbeltelkes településein, sem a Nyírség közepén fekvő Nagykálló és Téglás „külső" vagy „ólaskert"-jeire nem volt jellemző a csűrök építése. A megye csűrös zónához tartozó északkeleti részén a (házi)kertben, a kert hátulján vagy az udvaron (néha a házzal egy fedél alá építve) jelölték meg a csűrök helyét. Arra — a legutóbb említett kivételével — nincs adatunk, hogyan helyezkedtek el a csűrök a portán. Az uradalmak csűröskert\e\ többnyire a falvakon kívül voltak, s — különösen a Nyírség középső- déli területein — a pusztákon lévő majorokban alakították ki azokat. A csűröskerteket rendszerint kerítéssel vették körül, ezeket kapukkal is le lehetett zárni. Szentgyörgyábrányban egy csűröskertet 596 öl sövény kerített, Királytelek pusztán pedig „Az kert Tölgyfa czulápok, fenyőfa deszkákkal 330 öli menyiségre 's ölnyi magaságra" volt körülkerítve. Egy 1843-as tűzeset kapcsán Kisvarsányból arról értesülünk, hogy a Kubinyi Ignác tulajdonában lévő „Csűrös kert a legelőtől csak árok és sövénnyel" volt elválasztva. Az ilyen kertek nemcsak a csűrnek, hanem sok 92 BARABÁS J. 1967. 7.o. térképe.
