Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
és malacok számára. Két helyen (Dadán és Szováton) sertésszínt (az egyik közülük ,,félereszetre" volt építve), Fényeslitkén pedig több sertésereszt is összeírtak, de ez az adatok szerint nem lehetett általánosan használt forma, s azt sem tudjuk, hogy hol álltak, amiből következtethetnénk az állatok tartásmódjára. A disznóólak anyagát legnagyobb részben deszka adta (74 településen jegyezték fel). Az épületek falát leginkább deszka, deszkás alakban írták össze, de sok helyen tölgyfadeszka, 10 helységben pedig fenyődeszka oldalfallal is szerepeltek a listán. A deszkafallal készült disznóólak aránya igen változó volt: Pócspetriben pl. az összes épületnél deszkafalat jegyeztek fel; Keresztúton és Petneházán az ólak 3/4-e, Visson és Prügyön kb. 2/3-a bírt ilyen oldallal, s még további 4 településről vannak olyan adataink, hogy a hizlalók és ólak majdnem fele volt deszkából (Bogdány, Kállósemjén, Gáva és Kenézlő). A deszkafalú disznóólak nem egyforma technikával készülhettek, mint erre az adatok utalnak: a „tölgyfa deszkából, ollyan ágasok közzé foglalt" (Bogdány) leírás zsilipéit technikát jelölhet, akárcsak a „tölgyfadeszkával bépalánkolva" (Cserepeskenéz és Őrladány) megfogalmazás is. Egy szabolcsi „tölgyfa deszkából öszve állongatott" disznóól hevenyészett, kidolgozatlanabb formát sejtet, az Ófehértón összeírt sertéshízlaló „deszkával berótt oldala" azonban magyarázatot adhat más településeken (Kékese, Szentmihály, Tiszadada) rótt ól neveken összeírt építmények készítési technikájára: a róttta, rovottfa- falon a szakirodalomban általában boronafalas, gerendákból összeállított falféléséget értettek 75 , de pallókból is készítettek ily módon zsilipéit falú épületeket 76 . Tiszadadán is szerepelt a „rótt ól deszkából" megfogalmazás, ami szintén egyértelműen utal az ezzel a jelzővel illetett falféleség deszka alapanyagára, de ugyanitt 56 esetben feljegyeztek „rótt ólakat" is, 31 portán pedig deszka hizlalókat is felvettek a listára. A fenti ellentmondásokat a Szentmihályon összeírt disznóólak anyagának elemzése sem oldja fel; az itt számbavett többszáz épület leírásakor érdekes megfogalmazásokat olvashatunk, s ezek továbbgondolkodásra késztetnek. Közéjük tartoznak a rótt fából, fenyőfából rótt, fából rovott megfogalmazások. Az, hogy itt nem deszkából összerótt épületeket említettek mint a fentebbi településeken, hanem a deszka sertésólakat külön is hangsúlyozták (pl. „kettős sertésól deszkából és rótt fából") arra utal, hogy valamilyen más, talán gerendákból összeállított ólakról lehet szó. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ugyanezen településen összeírtak 181 db ,,tiszaháti sertésólat" is, melyekről nem derül ki, hogy milyenek is lehettek; több portán is így vették számba őket: „Három sertés ólak, egy Tiszaháti, kettő fenyőfából"; e megfogalmazás, valamint a IV. tizedben a 176. sorszám alatt feljegyzett „kettős sertés ól rovott fa és egy Tiszaháti sertés ól" szinte kizárja annak a lehetőségét, hogy ez a fajta ól gerendákból készült volna. A Gazdag János portáján összeírt „Egy deszka és két Tiszaháti sertés ólak" viszont arra utalnak, hogy deszkából sem lehettek ezek az ólak. Hogy mégis mi lehet a magyarázata ennek a megfogalmazásnak, arra a szakirodalom nyújt támpontokat: több helyről vannak olyan adataink, hogy a hegyvidéken élők szerszámokat, berendezési tárgyakat, ládákat, sőt épületeket is otthon elkészítettek, majd szétszedve az Alföldre szállították azokat 77 . Területünkre vonatkozóan a Bereg megyei 75 GILYÉN N.-MENDELE F.—TÓTH J. 1975. 92. 76 DÁM L. 1980. 13-14. 77 DÁM L. 1975. 133., VARGA Gy. 1979. 219., GUNDA B. 1983. 106., CSERI M. 1986.
