Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
Az akloknál rendszerint falat is feltüntettek. Ezek legtöbbször sovénykerífessel, körülpatitsolva, patits oldallal megfogalmazással kerültek fel a listára, de összeírtak fenyődeszka, sőt nagyobb birtokosoknál vályog vagy téglafalú gulyaaklokat is. Tetejüket az esetek többségében nádfedél borította, de egy—két zsindelytetős aklot is feljegyeztek. A már említett gulyaszínek közül csak egynél, egy csegei Cserepesi pusztán állónál jegyeztek fel sövényoldalx, a többinél csupán arra utaltak, hogy az építmény tölgyfaoszlopokkal készült; a fentiekből arra következtethetünk, hogy azok nyitott oldalú építmények lehettek. A hosszú (Balmazújvároson 55 és 73 öl, Csegén 50, 58, sőt 80 öles) gulyaszíneket nem egyvégtébe, hanem sokszor megtörve, görbe, L vagyriformájúakra csinálták. Mind akolban, mind színben összeírtak jászlakat is. Ako/nak kisebb méretű építményeket is neveztek. A sertésakolról majd később szólunk, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a külterjes sertéstartás nagyméretű épületei mellett a házaknál található disznóólakhoz épített akol is szóbajön ,kifutó' értelemben. Forrásainkban néhány helyen a közösségek tulajdonában lévő bikaaklokat is számbavettek, melyek a fentieknél kisebb, fedett építmények voltak, s tulajdonképpen csak a falu bikájának és a hozzá fedeztetni hajtott teheneknek szolgáltak férőhelyül (Rakamazon pl. egy 8x3 öles, „czulápra fenyődeszka kerítéssel" és zsúpfedéllel fedett bikaakol, Kenézlőn pedig egy még kisebb, 3 1/2x3 öl alapterületű, paticsfalú, szalmatetős, egy ajtóval ellátott akol volt a helységé). SERTÉSÓLAK Az egyik legnagyobb számban összeírt gazdasági épület a sertések tartására szolgáló és jónéhány néven szereplő építmény asertésóf volt. Forrásaink leginkább ezzel a névvel említették (109 településről van e megnevezésre adatunk), de ugyancsak gyakran használták a hízlaló(ól), sertéshfzlaló(ól) formulát is (74 helységben). A sertésól megnevezés kizárólagos volt több településen, pl. Nagykállóban 402, Tiszaladányban 139, Pócspetriben 107, Mándokon 77, Zsurkon 40 adat stb., de van olyan falu is, ahol kizárólag a hizlaló alakot használták (Ajakon pl. 98 adat). Hidas ól, hídlás ól, hídlásos ól formát 21 településen jegyeztek fel, de ezek inkább az épület egyik szerkezeti elemére, a hídlásra utalnak, s nem a többitől külalakjában, főbb szerkezetében lényegesen eltérő építményt jelölik. (Erre utal egy csegei feljegyzés is, melyben a hídlás ól szinonimájaként írták fel a sertésól nevet: „Az udvaron egy fa hídlás (:sertés ól:) nád tetővel.") Magló ól néven 6 településen (Búj, Gáva, Kenézlő és Szabolcs a megye északi, Geszteréd és Újfehértó a középső részén fekszik) írtak össze épületeket, amelyek a „szaporítás végett tartott disznó" helyéül szolgáltak 74 . Disznóól, disznóhíz/aló, disznóakol változatot 8 helységből ismerünk a megye különböző részeiből, ami azért is érdekes, mert a mai nyelvhasználatban a „sertés" inkább a hivatalos, a „disznó" megnevezés inkább a köznyelvi alaknak felel meg. A sertésakol vagy akoly elnevezést 37 településen találtuk meg, de ezekkel kivétel nélkül nagybirtokosok, nemesek átlagosnál nagyobb méretű, sok állat tartására szolgáló építményeit jelölték. Köztük nem volt ritka az olyan sem, amelyek egy részét kisebb rekeszekre osztották az anyakocák 74 SZINYEI J. 1893. 1/1382.
